A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

ellátatlanul maradó alsópapság stb.) a következő országgyűlés mindenképpen elintézi, de annak hatáskörét még nem jelölték ki. Majd a kitűnő szónok Lonovics József csanádi püspök kért szót, és hosszú beszédben ismertette a tized („az egyház birtokjogainak legrégebbike s egyszersmind legfontosabbika") magyarországi történelmét, kimutatva, hogy „a klérus[nak] a tizedet illető joga számtalan törvényeinken, királyi okleveleken, szerződéseken s királyi eskün alapszik". Remek szónoki fordulattal azonban - bár hangoztatta a papságnak az eltörlésből fakadó megélhetési nehézségeit - az egyház hazafias elkötelezettsége jeleként a maga nevében („riadó tetszéstől" kísérve) megtette a dézsmát illető lemondó nyilatkozatát, ezen áldozatnak is a haza oltárára történő helyezését. Bejelentette röviden lemondását Rudnyánszky József besztercebányai püspök is, aki egyébként - mint a kancellária állandó informátora - a viharos főrendi ülésről másnap jelentést is készített az udvari szerveknek.

34 Végül Rimely Mihály pannonhalmi főapát szólalt fel és rövid beszédében szintén bejelentette, hogy nemcsak a maga, hanem a bencés rend nevében a tizedből fakadó jövedelmét „édes hazámnak egész készségül áldozatul" hozza. Rimelynek a Lonovicséhoz hasonlóan hazafias hangvételű beszédében nagyobb teret kaptak fenntartásai. Először is kételkedett abban, hogy egyáltalán lemondhat-e ő a tizedről, hiszen csak haszonélvezőként és nem tulajdonosként gazdálkodik a decimából befolyó jövedelmekkel. A főpapok dilemmája (miszerint óvatosan kételkedtek abban, hogy egyáltalán joguk van a tizedről lemondani) végül a főrendi válaszüzenetben is tükröződött (,,[a püspökök] készek a papi tizedről - amennyiben az ezen főpásztorokat illeti lemondani"), mely a világi főrendek követelésének megfelelően tartalmazta még a tizedet bérlő vagy adomány útján bíró birtokosok kártalanításának igényét. Hosszas vita után Perényi Zsigmond kompromisszumos javaslatához (a következő országgyűlésre a kormány terjesszen be vonatkozó javaslatot) a tized-kárpótlást elvben ellenző Kossuth és az alsó tábla is hozzájárult.

35 A törvény elfogadását a március 19-én reggel tartott „elegyes ülésen" hirdették ki.

36 Visszatérve a főrendek ülésére, itt is érdemes feltenni a kérdést a lemondás motivációjával és önkéntességével kapcsolatban.

37 Számos körülmény alapján úgy ítéljük meg, hogy a püspökök valójában ellenezték a tizedről való lemondást, és a fűtött hangulatú március 18-i ülésen nem a valódi véleményüknek adtak hangot. Nemcsak azért mondhatjuk ezt, mert a szemtanú - sokat idézett - szavai szerint a püspökök lemondása nem éppen a lelkesedés, hanem a „rezignáció ólomhangján" ment végbe.

38 A Hám János vezette püspöki értekezlet 18-án este kapott hírt az alsó tábla tizeddel kapcsolatos terveiről, s mivel - az események fordulatosságára jellemzően - többségében nem értesültek a főrendi ülés kései összehívásáról, a követendő egyházi stratégia kidolgozását másnapra 34 Vö. Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. In: Századok, 1982. 6. sz. 1193-1228.; 1223. 35 Ld. pl. Klöm. XI. 672-673. Az alsó tábla hosszadalmas vitája a tizedet illető főrendi üzenetről és a megszületett kompromisszumról: Zeller, 1894. 64-80. Megjegyezzük, ekkor egyházi követ már csak egyszer kért szót, Máriássy Gábor egri kanonok, aki az esetleges kárpótlással kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy egyes plébánosok nemcsak tizenhatodot, hanem egész tizedet húznak. Uo. 67. 36 Megjegyzés: a tized elvesztése folytán keletkezett jövedelemkiesést Eötvös József kultuszminiszter május 6-i rendelete írta elő, ennek elemzése jelen dolgozatunk kereteit már meghaladná. A püspöki kar vonatkozó álláspontját tartalmasán összefoglalta: Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. In: Századok, 1998. 2. sz. 397-416. 37 A püspöki kar önkéntes lemondását említő feldolgozások mellett (1. fentebb) érdemes felhívni a figyelmet arra a tényszerű - de eltérő hangvételű - szóhasználatra, hogy a főpapok „nem ellenezték" az alsó táblán indítványozott javaslatot. L. pl. két alkalommal is: Zakar, 1996. 51. 38 Lónyay-napló (1896)48. 172