A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

mázó jövedelemkiesés okozta megélhetési gondok mellett - a hangsúlyt arra helyezte, hogy a törvényalkotók elfogadták a „főpapság által hozott hazafias áldozatot", vagyis inkább a püspöki kar központi szerepét sugallta a káptalani követekkel szemben.

15 Érdekes módon nem emlékezett meg korábban az alsó tábla szerepéről az egyszerre kortárs és történetíró, Horváth Mihály sem,

16 bár az ő szóhasználatában jelentős különbség, hogy a püspökök önkéntes lemondását „tőlük igényelt áldozatnak" nevezte, illetve az, hogy a kárpótlás kapcsán nem az alsópapság megélhetési nehézségeit ecsetelte, hanem azt, hogy a liberális törvényhozók méltányolták az egyház igényeit és a paragrafus szövegébe építették az állam gondoskodását továbbá az érintettek méltányos kártalanítását.

17 A történeti munkák közül többen csak a tized-törvény elfogadásának száraz tényét állapították meg,

18 és a legutóbbi szakirodalomban is felmerül a minősítéseket kerülő, minél tényszerübb rögzítés igénye.

19 Az eddig említettektől eltérő szemléletű ismertetés található a „tízkötetes" monográfia - Spira György által írt - vonatkozó fejezetében, amikor a szerző nem a törvény megszületésének egyházi oldalára helyezi a hangsúlyt, kiemeli viszont, hogy az úrbéres szolgáltatásokkal azonos természetű tizednek logikusan kellett megszűnnie, s hogy pont az egyházi tized kérdése volt az, amellyel az alsó tábla jelentősen túllépett a korábbi (március 15. reggelén megfogalmazott) jobbágyfelszabadító követelésein.

20 1848-ra hiába ismerte fel a papság a változások szükségességét és próbált elébe menni, a kezdeményezés már kicsúszott a kezéből. Elmer István (szerk.): A haza, az egyház és a trón érdekében. A magyar katolikus egyház 1848-1849-ben. Bp., 1999. (továbbiakban: Elmer, 1999.) 11-12. 15 Pál Mátyás: Az 1848-as egyházi mozgalmak hazánkban. In: Religio, 1914. 1. sz. 59-81. (továbbiakban: Pál, 1914); 60. 16 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből, 1823-1848. III. köt. Bp., 1886. (3. kiadás) 392. 17 Ugyanezt az álláspontot képviselte: Hőké Lajos: A pozsonyi országgyűlés 1847. évi november hó 10-től 1848. évi április hó 11-ig. In: Hazánk, VI. 1886. 413-435. (továbbiakban: Hőké, 1886); 427. (ül. ld. még: uő: Magyarország újabbkori történelme 1815-től 1892-ig. I. köt. Nagybecskerek, 1893. 219-220.) Pontatlanul fogalmazott viszont, amikor azt írta, hogy Daróczy Zsigmond, a pécsi káptalan követe „a katholikus papság nevében" mondott le a tizedről, ezt valójában csak káptalana nevében tette meg. Hangsúlyozza még, hogy a szóban forgó áldozatot a felső tábla „eddigelé minden reformot ellenző püspökei is meghozák". 18 Pl. Márki Sándor: Az 1848-49-ik évi forradalom és szabadságharcz története. In: Márki SándorBeksics Gusztáv: A modern Magyarország (1848-1896). Bp., 1898. 1-396. (továbbiakban: Márki, 1898.); 42. Érdekes módon ugyanilyen egyszerűen említi az eseményt Acsády Ignác 1906-ban megjelent átfogó monográfiája is: Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Bp., 1944. (2. kiadás) 550.; sőt, a társadalmi kérdések iránt egyébként rendkívüli érdeklődést mutató baloldali Szabó Ervin is 1918-as kötetében: Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban. Bp., 1946. (2. kiadás) 180. stb. Még egyháztörténeti monográfiákban is előfordul, hogy meg sem említik a tized-törvény születésének körülményeit, pl. Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, 1929. (reprint: 1985. Tudománytár) 263-264. 19 Ld. pl. Gergely Jenő: A katolikus egyház 1848-49-ben. In: Valóság, 1998. 10. sz. 74-82., 76.; ill. Herger Csabáné: Az államegyháziság után. Az állam és az egyházak kapcsolata 1848-49-ben. In: Jogtudományi Közlöny, 1999. 3. sz. 101-109., 103-104. (Bár ez utóbbiban pontatlannak érezzük azt a megfogalmazást, miszerint az 1841. évi, az egyházi birtokok szekularizációját indítványozó „borsodi körlevél" a „dézsma megszüntetésének előzményét" jelentette volna. Uo. 24. sz. jegyzet.) 20 Spira György: Polgári forradalom (1848-1849). In: Kovács Endre (szerk.): Magyarország története, 1848-1890. Bp., 1979. (Magyarország története tíz kötetben, 6.) 59-434. (továbbiakban: Spira, 1979.) 83. Érdekes módon a korábbi összefoglaló kézikönyv vonatkozó fejezetében kissé részletesebben írt a témáról, hangsúlyozva, hogy a világi és egyházi főurak képtelenek voltak a jobbágyfelszabadítással szembeni ellenállásra, pedig mélyen ellenezték azt, s megemlíti a „főpapok nagylelkűségét" ugyanúgy, mint azt, hogy az alsó táblán „az egyik káptalan követe maga javasolta a tized eltörlését". (Utóbbi ráadásul pontatlan megfogalmazás, mert a káptalan követe nem javasolta az eltörlést, hanem lemondásával hozzájárult ahhoz. Vö. 31. jegyzet.) Spira György: Polgári forradalom és nemzeti szabadságharc, 1848-1849. In: Mérei Gyula-Spira György: Magyarország története, 1790-1848. A feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet korszaka. Bp., 1961. (Magyarország története, III.) 380-600.; 391-392. 168