A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

A KATOLIKUS EGYHÁZ LEMONDÁSA A TIZEDRŐL 1848. MÁRCIUS 18-ÁN FAZEKAS CSABA-GYULAI ÉVA A neves jogtörténész, Csizmadia Andor írta, hogy az lo48-ban felszámolt feudális járadékszolgáltatások közül kétségtelenül az egyházi tizedet (decima ccclesiastica) tekintették a legterhesebbnek „mind a jobbágyok, v.vind a városi polgárok [...] különösen azért, mert nagyobb részét olyan egyházi szerveknek (püspök, káptalan) fizették, akiket nem vagy alig ismertek, s akik teljesen idegenek voltak az ő mindennapi életüktől".

1 Tanulmányában részletesen ismertette a tized magyarországi történetét, és röviden kitért az 1848-ban bekövetkezett megszüntetésére is. A tized, mint a valóban egyik legalapvetőbb feudális járadékszolgáltatás megszüntetése (a jobbágyságnak az úrbéri terhek alól történő felszabadításával, és a közteherviseléssel együtt) az áprilisi törvényekben testet öltött új Magyarország alkotmányának, a polgári átalakulásnak egyik sarkköve lett. Mégpedig azon intézkedések között, melyek nemcsak konkrét intézkedésekben vetettek véget a feudalizmusnak, hanem „elvileg és további jogszabályalkotást inspirálóan a polgári átalakulás véghezvitelének irányába [is] mutattak".

2 Az 1848. március 18-án, a magyar polgári átalakulás egyik legmozgalmasabb, jelentőségében kiemelkedő napján történt eseményről a forradalom és szabadságharc történetével (különösen egyházi vonatkozásaival foglalkozó) szakirodalom számos helyen megemlékezik. Azonban a tized megszüntetésével kapcsolatos történéseket nagyon is eltérő részletességgel illetve hangsúlyokkal tárják az olvasó elé, elsősorban attól függően, hogy a katolikus egyház társadalmi-politikai szerepvállalását milyennek akarták látni illetve láttatni. (Emellett az is gyakori eset, hogy nem a tized-ügyet állítva elemzésük középpontjába csak röviden említik a kérdést, az egyház magatartását különböző hangvétellel méltató megfogalmazásoknak csak egyik vagy másik oldalát villantva fel.) Az 1848-as egyháztörténeti kutatásokat a Horthy-korszakban, majd 1945 után is beárnyékoló pártosság

3 meghatározta a Pozsonyban tanácskozó egyházi rend március 18-i tevékenységének megítélését is. Az eltérő szemléletű méltatások, továbbá az 1848-as püspöki kar tevékenységét átfogóan feldolgozni kívánó tanulmányok hiánya

4 indokolttá teszi, hogy felhívjuk a figyelmet a tized-lemondással kapcsolatban három, eddig alig használt 1 Csizmadia Andor. A magyarországi feudális jogintézmények felszámolásához. A decima megszüntetése. In: Gazdaság- és Jogtudomány. Az MTA IX. Osztályának Közleményei, 1969. 1-2. sz. 101-131. (továbbiakban: Csizmadia, 1969.) 101. 2 Szabad György: A polgári átalakulás megalapozása 1848749-ben. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései. Bp., 1976. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 77.) 49-64.; 51. 3 Ld. erről általánosságban: Zakar Péter. 1848/49-es egyháztörténetünk historiográfiája. In: Studia Miskolcinensia, 4. Miskolc, 2000. (megjelenés alatt) 4 Vö. Zakar Péter. A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben. Bp., 1999. (METEM könyvek, 23.) 10. 165