A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KALICZ Nándor–S.KOÓS Judit: Újkőkori arcos edények a Kárpát-medence északkeleti részéből

ÚJKŐKORI ARCOS EDÉNYEK A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉSZÉBŐL KALICZ NÁNDOR-S. KOÓS JUDIT 1999-ben Bodnár Bertalan mezőzombori iskolaigazgató bejelentette, hogy a községi temetőben sírásás közben régészeti leletekre bukkantak. Lovász Emese helyszíni szemléje során begyűjtött és a Herman Ottó Múzeumba szállított cserépanyagról egyértelműen megállapíthattuk^ hogy azok újkőkoriak, ezen belül is a magyar terminológia szerinti Tiszadob-csoport jellegzetes vonásait hordozzák. Ezúttal köszönjük Lovász Emesének a közlés jogának átengedését. Az előkerült leleteket egységes egészként kezelhetjük, mivel nagyon kis területről, egyetlen kiásásra kerülő sír helyéről (max. 2 m

2

) gyűjtötték azokat. A leletegyütteshez hét finoman megmunkált edény és egy durva kidolgozású, nagyméretű fazék töredékei tartoztak. Figyelemreméltó, hogy az edények feltárásuk előtt - minden valószínűség szerint - épek voltak. Ezt a feltevést alátámasztja az is, hogy többségüket részben vagy teljes egészében kiegészíthettük. Nagy meglepetést jelentett egy arcos edény előkerülése, amelyet fenékrésze kivételével rekonstruálhattunk. A leletegyüttes edényei a következők: 1. Arcos edény lekerekített, kettős kónikus testtel, szűkülő, hengeres nyakkal. A perem alatti lapos, háromszögletű, alig kiemelkedő mezőben található az arcábrázolás. Orra ovális, plasztikus, míg a szemeket egy-egy beböködéssel érzékeltették. A szájat és az állat egy T alakú bekarcolás jelöli. Legfeltűnőbb a fej felső részének mindkét oldalán látható, bekarcolt szimbólum. Hangsúlyoznunk kell, hogy az itt ábrázolt különleges jel erősen leegyszerűsített. A stilizálás ellenére azonban a gyakran használt szimbólum szabályos formája azonosítható. Két különböző részből áll: az arc jobb oldalán két párhuzamos vonalból álló szalag nagy ívet alkot a fülrésztől a szemek fölött az orr bal oldaláig. A minta végénél egy rövid, derékszögű, hasonlóképpen létrehozott sáv kapcsolódik a hosszú ívhez. Az orr jobb oldalán ez az ív egy egészen rövid egyenes szalaggal egészül ki. Az arc bal oldalán lényegesen egyszerűbb, derékszögű szalag látható. A bekarcolásokban vörös inkrusztáció nyomai fedezhetők fel. Annak ellenére, hogy az ábrázolás kidolgozása meglehetősen felületes, mégis az azonos jegyek alapján kétségkívül kapcsolatba hozható az Északkelet-Magyarországon elterjedt alföldi Vonaldíszes kerámiával (a továbbiakban AVK). A fejet hordozó mezőt mindkét oldalon párhuzamos, rövid beböködések kísérik. Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, ezek a párhuzamos beböködések is a szimbólumrendszer részei. A fejjel átellenes oldalon, a nyak hátsó részén masszív szalagfül alsó részének töredéke látható. A neolitikumban oly ritka fülkiképzésre Kelet-Szlovákiából, Sarisske Michal'any-ból ismerünk kiváló párhuzamot, ahol a szalagfül ugyanígy egy arcos edényhez tartozott (Siska 1989, 40. t. 2). A fejábrázolástól balra vízszintesen átfúrt bütyköt találunk. Vélhetően a jobb oldali részen megvolt a párja, azonban ez a nyakrész letörött. A vállon csak egy kis átfúrt, plasztikus díszítés maradt meg. Ma már sajnos nem lehet eldönteni, hogy eredetileg vajon hány ilyen bütyök 15