A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UJVÁRY Zoltán: Az ünneptörés-ünneprontás és a kővé válás hiedelme Bornemisza Postilláiban

szállta volna meg őket, tovább táncoltak, mulattak. A többiek eltávoztak, ők pedig a csárdával együtt a föld alá süllyedtek. Az egyházi tilalmat megszegők büntetésének három általánosan elterjedt hiedelembeli változatán kívül szórványosan más példák is előfordulnak. Ebbe a körbe tartoznak Bornemisza példái és azok is, amelyekben a személy cselekménye kárára büntetődik (pl. kővé válik az ünnepnapon sütött kenyér). Bornemisza munkája tanulságos adatokkal járul hozzá az ünneptörés ~ ünneprontás hagyománykörének történetéhez. Nem pusztán hiedelemadatot kapunk, hanem saját élményből fakadó mondai műfajba sorolható történeteket. 2. KŐVÉ VÁLT LÓ ÉS LOVAS A történeti és hiedelemmondák egyik jellegzetes motívumcsoportját alkotja a kővé válással kapcsolatos szóbeli hagyomány.

2 Az első ide tartozó történetet Bornemisza Péter prédikációinak IV. kötetében találjuk. Eszerint egy úrvacsorát vivő papot útonállók tartóztattak fel és arra kényszerítették, hogy a szentelt ostyából adjon a lovuknak. Miután ez megtörtént, a ló és lovasa sziklává változott. Ez a monda- ül. mesemotívum napjainkig megőrződött a népi emlékezetben. Egy közelmúltban megjelent mondakötetben a kővé válás egyik változatát olvassuk, amelyet egy 58 éves asszony mondott el 1984-ben a bihari Belényesújlakon. Régen, amikor Krisztus és Pál apostol a földön járt, tanálkozott 111. a mi hegyeinken egy kecskepásztorral. Krisztus és Pál apostol éhesek vótak. Beszélgettek a kecskepásztorral és megpillantották a csorda kecskét. Krisztus errefel kért a kecskéstül egy kis tejet. A kecskés fösvény vót és azt mondta: Hát nem látja, nem kecskék azok, hanem kövek. Erre aztán Krisztus megharagudott. Hát ha azt mondád, hogy kövek, akkor változzanak küvé! Küvé is váltak. De küvé változott még a kecskepásztor is. Azon a helyen még most is ott vannak a kükecskék, meg a pásztor kűbül. Ennek a mondának általánosan ismert a balatoni kecskekörmökről szóló változata. Múlt századi feljegyzés szerint a mondát I. András királyhoz kapcsolja a néphagyomány. A királyfi számkivetve bolyongott az országban. A Balaton partján kecskenyájat őrző pásztorral találkozott. Kérte, hogy adjon neki élelmet. A pásztor megtagadta arra hivatkozva, hogy nincs semmije, noha tele volt a tarisznyája. A királyfi megátkozta, s a pásztor a nyájával együtt kővé vált. A kővé válást, ül. a kővé változtatást szinte kivétel nélkül valamilyen rossz cselekedet, tilalom megszegése, Isten, Krisztus ellen való vétkezés idézi elő. Az ilyen cselekvések miatt személyek, illetőleg a személyekkel összefüggő tárgyak, a cselekvések eszközei válhatnak kővé. Felsőbánya (Szatmár m.) környékén a mezőn boglya alakú kövek láthatók, amelyekről a következő monda ismeretes: 2 Koltay-Kastner Jenő: Bornemisza Péter humanizmusa. Irodalomtörténet, 1953. 94.; A belényesújlaki monda: Faragó József-Fábián Imre: Bihari népmondák. Nagyvárad, 1955. 212.; Balatoni példa: Csaplovics János: Gemálde von Ungern, I. Pest, 1829. 66.; Felsőbányához: P. Szathmáry Károly: Magyar rege-világ. Pest, 1872. 122.; Nagysárréti példák: Dám László: A kővé vált kenyér hiedelme a Nagysárréten. Ethn., LXXIDX. 1968. 429-430. További hivatkozásokkal. Turapataki példa: Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Budapest, 1928. I. 190.; A szerencsi példa: Szabó Lajos: Taktaszadai mondák: Budapest, 1975. 334.; A pribeli kőaszszonyhoz 1. még: Szoboki Ferenc: A pribeli kőasszony és a fejetlen remete. Napkelet, I. 1857. 336-337. 1196