A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

A közös ősöktől való származást ezáltal őrizgették és megformálódott a hadak mibenléte. Dala József írja:

23 „Ma is Márton had, Murányi had stb. néven írják a hatalmas családot alkotó ősök leszármazottait. Az egész 21 000 lakosú falu csupa ángyom, meg sógorom. Csupa rokonság. Nem nősültek idegenből, még a másik utcából sem." Ezáltal a közösség is arra kényszerült, hogy így nevezze meg magát: Gáspár had, Pető had, Lázár had, Márton had. Nyugodtan elkülöníthette önmagát felmenői, ősei révén a város közösségén belül anélkül, hogy veszélyeztette volna az a település homogén voltát. Ugyanakkor hangoztathatjuk, hogy élt a hadakban a megkülönböztetés igénye. Ennek az alapja a kiváló termelés, a jeles termékek, a keresztényi erkölcsi normák szerinti élet stb.

24 Vitathatatlan az is, hogy a város társadalmának vezető, irányító törzsökét, annak a közteherhordó részét, a példásan gazdálkodó, a hagyományokat átörökítő réteget jelenítette meg Mezőkövesden az egykori telkesjobbágyok és Utódaik, a pa- 5. kép. Gáspár György községi bíró 191 l-ben rasztgazda (jó gazda) réteg. közhivatali viseletben saját háza előtt A fentebb felsorolt szempontokat hangsúlyozó tanulmány Herkely Károlytól való, melyből átvehetjük az alábbi részeket.

25 1682-től kíséri nyomon a város társadalmát alkotó jobbágycsaládokat: ekkor a következő családokat írták össze: Alaj 1, Árokszállási 1, Bacsa 1, Balog 2, Bencsik 1, Borbás 2, Csák 3, Dali 1, Farkas 1, Fazekas 1, Fekete 1, Ficsor 1, Gogh 1, Kakulya 1, Kakuk 1, Kalmár 1, Kátai 1, Kovács 3, Koza 1, Lázár 2, Menyhárt 1, Mészáros 1, Nagy 3, Palóc 1, Panyi 1, Pénzes 1, Pethő 1, Pók 3, Ruszay 1, Sereg 1, Seres 1, Sisa 1, Somodi 1, Szabados 1, Szabó 5, Szenda 1, Szőcs 1, Szőllősi 1, Tajti 1, Tóth 3, Túri 1, Varga 2, Vas 1, Virág 1, Visontai 1, Zagyvái család 2. A mai nevek közül legmesszebb visszakövetkeztethető a Kispál családé, mely 1563-ban mint nemes lett összeírva Mezőkövesden. A napjainkig keveset változó városi társadalom az 1700-ban bekövetkezett „újjászületés"-ben vette alapját. Annyi bizonyos, hogy a török kor végén még nem szereplő családok később költöztek Kövesdre: Barczi, Gáspár, Fügedi, Murányi, Hajdú Ráfis, Takács, Csirmaz, Bollók. Nevükből arra következtethetünk, hogy egyenest az északabbra fekvő palóc községekből származtak Kövesdre, vagy egy más település közbejöttével. 23 Dala J. i. m. A híres Mezőkövesd, 20. 24 Fügedi Márta: A gyermek a matyó családban. Miskolc, 1988. 103. A „matyó stílus" fenntartása és megőrzése - az alapvető életszükségletek, így a táplálkozás, egészséges életmód rovására is - az áldozatok ellenére olyan más jellegű értékeket és élményeket nyújthatott a matyó közösségnek, önértékelést, önbecsülést és öntudatot az egyénnek, amely erősítette az összetartozás tudatát, és segített megőrizni a helyi tradíciókat. Hajdú Ráfis János: Emlékeim családunk egykori hitéletéről. In: Matyóföld, 1992. 98-109. 25 Herkely K. i. m. 28. 969