A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PETERCSÁK Tivadar: Paraszti gazdasági közösségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

a birtokosság alkalmazottait, hogy rendesen ellássák feladatukat. Sajóvelezden az elnök lakásán volt egy dupla fenekű közbirtokossági láda. Ennek a rejtett fiókjában tartották a régi és bizalmas iratokat. Az elnöknek tiszteletdíj és/vagy természetbeni juttatás járt. Felsőgyőrben 1897-ben 10 forint, Filkeházán 1945-ben 60 pengő, Sajópüspökiben 1956-1962 között évente 500 forint tiszteletdíjat kapott. A faosztáskor rendszerint egy joggal több fa illette meg az elnököt. A pénztáros vagy pénztárnok a közbirtokosság pénzügyeit intézte, a bevételeket és a kiadásokat kezelte. Választásánál a megbízhatóság volt a fontos. Munkájáért egyes falvakban tiszteletdíj járt, pl. Filkeházán 1945-ben 50 pengő, Felsőgyőrben a század elején 20 koronát és 1 joggal több fát kapott az osztáskor. Felsőregmecen viszont 1903ban jegyzőkönyvben rögzítették, hogy semmiféle díjazást nem kap. Jegyzőnek (Hegyköz, Felsőgyőr) megfelelő írású, jó fogalmazási készségű és iskolázottabb férfit választottak. 0 írta a közgyűlések jegyzőkönyveit, elkészítette a szerződéseket és lebonyolította a hivatalos levelezéseket. A közgyűlési jegyzőkönyvek bepillantást engednek a szervezetek működésébe, tájékoztatnak a tárgyalt témákról és a közbirtokosságok gazdasági helyzetéről. Megyénkből néhány faluból - Filkeháza, Felsőgyőr - maradtak meg a 19-20. század fordulójától a 20. század közepéig vezetett jegyzőkönyvek.

21 Felsőgyőrben gyakorlattá vált, hogy az egyik községi segédjegyzőt választották meg gazdasági jegyzőnek. Filkeházán 1945-ben 80 pengő fizetést állapítottak meg a jegyzőnek, így ő kapta a legtöbb tiszteletdíjat a vezetőségből. A gazda a bika és a kan takarmányozását intézte, ő adta ki a napi takarmányt a pásztornak. 0 segített a pénztárosnak összeszedni a fűbért, a pásztornak pedig a természetbeni juttatást. Filkeházán az elnök helyettesének számított. A Hegyközben voltak olyan falvak, ahol külön bikagazdát, kangazdát vagy kondásbírót választottak. Az erdőgazda a közös erdő kitermelésével, a fa szétosztásával kapcsolatos ügyeket intézte. Az elnök és a választmányi tagok segítségével ő jelölte meg a kivágandó fákat és felügyelt a fa kitermelésére. A vezetőség munkáját 3-6 főből álló választmány, tanács, hites, hegyhites segítette. Gyakorlati munkájuk a faosztáskor a kivágandó fák megjelölése volt.

22 A volt úrbéresek közösségei az osztatlan közös tulajdont képező erdők és legelők mellett egyéb vagyonnal is rendelkeztek. A közösség tulajdonát képezték a pásztorházak, bikaistállók is a bennük lévő apaállatokkal, illetve a bikák takarmányát biztosító bikarétek. A Bükk vidékén jövedelme származott a közbirtokosságnak abból is, hogy a területén mészégetést engedélyezett. Az erdő haszna A közbirtokosság tagjai a közös erdőből az ún. jog, erdőjog, erdőilleték alapján részesedtek. Az erdőjog eredetileg a szántóföldhöz, a telki állományhoz kapcsolódott, ugyanis a jobbágyfelszabadítást követő erdő elkülönítéskor egy-egy gazdának a birtoka nagysága után járó erdőterületnek a közösből ráeső eszmei értékét jelentette. Az Északiközéphegység falvaiban általában egy nyolcad telek után kaptak egy erdőjogot. A Zempléni-hegységben fél kvárta (3 kat. hold), a Palócföldön fél fertál, Diósgyőrben egy ráta 21 Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára, 72-65.; Mádai Gy., 1965. 125-143. 22 A közbirtokosság tisztségviselőihez 1. Petercsák T., 1979. 266-277., 1981. 48., 1992. 63-64.; Mádai Gy, 1965. 128-130.; Deli E., 1984. 88-89. 931