A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

mondta, könyvet fog írni Japánról. Ott élni, és az élményeket leírni, - ez akkor sokkal nagyobb dolog volt, mint mostanság. Kína és Japán akkor még majdnem teljesen ismeretlen birodalom volt.

15 [...] Dolgozgatott is rajta, vagy legalább mondta, hogy dolgozik a könyvön. De a mű elmaradt"; Nyugtalan vére nem engedte, hogy azt a rengeteg öszszegyűjtött, összetanult anyagot, amit utazásai közben eszébe szerzett -feldolgozza"; „A nagy könyvből egy sereg érdekes, éles megfigyelésre valló hírlapi czikk s az Urániaszínház számára egy darab lett." Összegzés Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai meglepő és érdekes kéziratok. Vannak közöttük fordítások és önálló munkák egyaránt. A nem szépirodalmi fordítások között a legértékesebb munka a Tokugava Iyeyas végrendelete, a Tósógúgojuikun angol fordításának magyarra ültetése. Teljes, lelkiismeretes fordítás, mindenképpen sajnálatos, hogy ezt nem jelentette meg itthon Szemere. Vélhetőleg ugyanis már magának ennek a minden filológiai és történészi értelmezéstől mentes fordításnak (mint tovább tanulmányozható forrásnak) a megjelentetése is jótékonyan hatott volna a magyarországi Japán-kutatásra, a Japánnal már tudományos felkészültséggel foglalkozók későbbi működésére. Az irodalmi szövegek közül A 47 szamuráj magyar és a Momotaró francia nyelvű fordítása érdemel figyelmet (angolból, í 11. japánból készült fordítások). A nem fordított, önálló munkái közül kiemelkedik az eredeti japán forrást, a Taiszei bukan-t alapul véve készített francia és magyar nyelvű kivonatos bukan-ja., a BuKwan des daimyos és a figyelemreméltó terjedelmű Chronologie Japonaise. Japán nyelvtani jegyzetei (Grammaire Japonaise) ugyanakkor inkább csak az ő japántudásának megítélésére alkalmasak, nyelvészeti szempontból nem jelentősek. A fenti munkák hűen tükrözik szerzőjük és a századvégi Magyarország Japánképét, Távol-Keletről alkotott véleményét: „Nemzetünk múltját szemlélve Keletre nézünk [-] jövőjét keresve Keleten találjuk azt meg. Mióta kimondták a »Keletre magyar«t! mely csak kiegészítője ugyan a »Tengerre magyar«-nak mindenki elismeri hogy e lakonikus mondat legjobban jellemzi a nemzet hivatásának lényegét és mindenki vagy legalább is a nagy többség - megelégszik avval hogy a phrasist tudomásul veszi s elteszi azon nagy axiómák lomtárába melyekben mi fájdalom olyan gazdagok vagyunk. Itt az ideje, hogy a Kelettel kissé komolyabban és alaposabban foglalkozzunk mint eddig. Ezt mondhatnók ha nem kellene fájdalmasan konstatálnunk hogy ezt is régen megmondták már nagyon, ideje a dolognak tulajdonképpen már elmúlt s ha most kezdünk a Kelettel türelmesebben foglalkozni ezzel csak egy mulasztást igyekszünk némileg helyrehozni, mert az igazán alkalmas időpont már meglehetősen elmúlt." - írja egy helyütt Szemere.

77 Személyes indítékai (meggazdagodás, tudományos munka) mellett Szemere Attilát is vonzotta a Kelet, egyrészt az egzotikuma, másrészt a Kelet, mint az egykori magyar őshaza iránt érzett szokásos vonzalom miatt is. A vizsgált múzeumi hagyaték kettős jelentőséggel bír: nemcsak, hogy a magyar művelődéstörténet ismert alakjának, a dualizmuskori Magyarország neves közéleti sze75 Magyar Hírlap, i. h. Az 1900-as években aztán sorban jelentek meg a Japánról, ill. Ázsiáról szóló útikönyvek, monográfiák, pl.: Bródy Sándor. Japán ország. A felkelő nap birodalma. Pallas, Bp., 1904; Szeghy Ernő: Japán. Történelmi, föld- és néprajzi vázlatok. Szent István Társulat, Bp., 1905.; Barátosi Balogh Benedek: i. m.; Vay Péter: Kelet császárságai és császárai. Franklin, Bp., 1906.; Gáspár Ferenc: Ausztrália, Csendes óceáni szigetek, Japánország, Khina, Szibéria. Singer és Wolfner, Bp., 1908. Dr. Bozóky András: Két év Keletázsiában. Útirajzok. II. k.: Japán. Szerző sajátja, Bp., 1911. 76 Képes Családi Lapok, i. h.; Vasárnapi Újság, i. h. 77 Japán-Törökország. (HOM HTD 73.503.42) 812