A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

A PINCETOKBA VALÓ PALACK - Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete ­VERES LÁSZLÓ Jókai Mór is többször ír műveiben egy 19. század eleji szokásról: a köznemesek, de a jómódú polgárok és parasztok is hosszabb útra indulván szinte sohasem feledkeztek meg arról, hogy magukkal vigyék a pincetokot. 1 A pincetok egy rekeszekre osztott fede­les láda volt, amely a borral töltött palackok, az ún. pincetokba való palackok tárolóhelyéül, egyúttal védelméül is szolgált. A többnyire nemes fából készített ládák mívesen megmunkált alkalmatosságok voltak, tulajdonosaik ízlésének megfelelően dí­szítettek, kovácsolt vasalással, kecskebőrrel, ritkán bársonnyal borítottak, s belsejükben puha anyagokkal, néha bársonnyal béleltek, nehogy a féltett nedűt tartalmazó üvegek összetörjenek. Nemcsak a láda, hanem a láda rekeszeibe illeszkedő palackok is mester­remekeknek minősíthetők. A ládához hasonlóan az üvegek díszítésében is tükröződött gazdájuk vagyoni helyzete, amelyet a palackok feliratai, festett vagy gravírozott díszít­ményei juttattak többek között kifejezésre. A pincetokok általában 6+1 rekeszre osztott tárolóhelyek voltak. Ismerünk azonban olyan leírásokat is, amelyek szerint 27 rekesz is volt egy ládában. 2 A pincetok beosztásában, a páratlan számú rekeszrészben a láda to­vábbi praktikussága is kifejeződött, mert ez a rekesz szolgált a dohánykészség tárolására, s ha ez a rekesz rejtekszekrénykének készült, akkor értéktárgyak megőrzésére is. Ez a funkció azonban csak másodlagos volt, lényegtelennek tekinthető a palackokba töltött bor biztonságos megőrzése mellett. Hiszen a bor valóságos kincsnek számított a múlt század eleji, vagy még korábbi közlekedési körülmények ismeretében, amikor a falusi kutak vizét nem nagyon volt ajánlatos fogyasztani, s nem lehetett előre pontosan kiszá­mítani a napnyugta idején elérhető helyet. Különben is az utazás fáradalmai közt a jó ke­dély is fontos dolognak számított, s ebben is segített a bor, a hazai, a megszokott. Né­hány mondásunk utal a pincetok és tartalma fontosságára. Egy múlt századi praktikus tanácsokat osztó kalendáriumban olvashatjuk: „Okos tanács! Pincetokot pakoly a saroglyába". Súlyos átoknak számíthatott, ha valaki mögött azt mondták, hogy „Pince­tokja folyjon ki". 3 A lexikonokat, az értelmező valamint szakszótárakat tanulmányozva szembetűnő, hogy elvétve találunk utalást a pincetokra és a pincetokba való palackokra. A magyar nyelv értelmező szótára a pincetok kétféle magyarázatát nyújtja. Az egyikben az irodal­mi alkotásokban is megörökített tárgy jelenik meg, a rekeszekre osztott láda, amelyben 1 Erre vonatkozóan talán a legszebb példát az Egy magyar nábob című regényében találhatjuk. Kárpáthy János, a mulatozásáról híres főúr soha nem felejtette magával vinni a pincetokot. 2 A kolozsvári múzeum őriz egy ovális alapú, hengeres, felfelé öblösödő testű, magas nyakú palackso­rozatot, 21 darab egyforma tárgyat. Egy rekeszes, piros posztóval bélelt faládával kerültek a múzeumba. A 21 palackhoz tartozott 6 db nagy négyoldalú palack is. Mind a 27 palackot a ládában tartották. Úgy tűnik, hogy a 19. század elején a 3-4-6 sorozatban készült pincetokba való palackok mellett az effajta készletek is elterjed­tek. 3 Bárczy G.-Országh L., 1961. 749. 745

Next

/
Oldalképek
Tartalom