A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

ültetvényeiben. Valahányszor odamegyek, meglátogatom az ő sírjokat, melyet szép rendben ápolok és tartok fenn, míg majd nemsokára magam is hozzájok térek".

30 Tóth Kálmán egyébként így mutatja be a szülőház helyén álló, a naplók tanúsága szerint 1840 körül emelt

31 „Lévay-kuriát": „udvara szűk és magasan emelkedik. Hátul elhagyott régi kert, egy lombkoronás öreg diófával; alatta Lévay legkedvesebb pihenője egy fapaddal [...] Az utcára balra volt Lévay padlós festett szobája - kevés bútorzattal. Két egyszerű szőnyeg, az utcai két ablak között pedig egy régi tipusu kis íróasztal állt [...] Jobbra egy politúrozott ágy [...] Az ágy felett nagyobb kettős kép volt: édesapja és édesanyja, fölöttük pedig az ő arcképe. Mellette a Lévay-család ősi nemesi címere. [...] Az ágy mellett egy kis befalazott, üveges almáriumféle állott 6-8 darab klasszikus könyvvel. Balra alacsony pamlag és egy régi, világos színű, kicsi hintaszék. Egyéb semmi".

32 A feljegyzések nyilván azért kapják a Szentpéteri üres fészek címet, mert Lévay többnyire itt, ebben az utcára néző szobában veti papírra öregkori reflexióit életről és halálról, barátokról és pályatársakról (ahogy Krúdy Gyula megállapítja: „Lévay József, a miskolci aggastyán, Magyarország elmúlt fél századának élő memoárja"

33

), az időjárásról, a természet szépségeiről, a családi ügyekről. A Szentpéteren töltött napokat többnyire a meditatív naplóírás, „az eltűnt boldog múlt időkön való merengés",

34 a kert és a gyümölcsfák áhítatos szemlélése, valamint a rituális (a halálra való felkészülés szertartásaként értelmezhető) temetőlátogatás-sírápolás tölti ki.

35 Ahogy a Lévay-apologéta Balázs Győző írja szemelvénygyűjteményének szakralizáló utószavában: „a 'Szentpéteri üres fészek' az Ég és Föld egymásratalálásának föllelt Édene volt. Egy sajóparti kis Paradicsom. [...] Szentély. Lévay naplója e szentély papjának Sibylla írása".

36 * * * A Szentpéteri üres fészek itt közölt szövegrészeit a Miskolci Egyetem Textológiai Műhelyének Lévay-szemináriuma rendezte sajtó alá. Az átirat a jelenleg érvényben lévő akadémiai helyesírás elvei szerint készült. (Ez alól csak néhány esetben tettünk kivételt: megőriztük például a helynevek eredeti írásmódját.) A naplójegyzetek között található versrészleteket kurziváltuk. A szövegegységek közötti és a szövegegységeken belüli kihagyásokat minden esetben jeleztük. A szelekció elsődleges szempontja az volt, hogy a 30 Lévay, 1935,42-43. 31 „Itt születtem ti. ezen a helyen, de nem ebben az épületben, hanem egy szalmafödeles, igénytelen, szegény és alacsony viskóban, mely éppen mostani házunk helyén állott" (SZÜF I. 1893. nov. 16.); „az a régi szalmás vityilló, mely engem születni látott, 65 évvel ez előtt eltűnt innen s helyére e mostani szilárdabb, szebb, értékesebb és kényelmesebb házat építették szüleim. Emlékezem, hogy nekem is, mint miskolczi tanuló gyereknek részem volt az építkezés fáradalmaiban" (SZÜF I., 1905. nov. 18.). 32 Tóth, 1925, 6. A sajószentpéteri Lévay-házat - éppen Tóth Kálmán indítványára - 1927. szeptember 12-én emléktáblával jelölték meg. A márványlap (pontatlan) felirata: EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT / 1825 NOVEMBER 18-ÁN / LÉVAY JÓZSEF / HALHATATLAN EMLÉKEZETŰ NAGY / KÖLTŐNK, A M. TUD. AKADÉMIA TAGJA, / BORSOD VARMEGYE ARANYTOLLÚ / FŐJEGYZŐJE ÉS ALISPÁNJA. / EMLÉKÉNEK HÁLÁS KEGYELETTEL / SAJÓSZENTPÉTER KÖZÖNSÉGE. 33 Krúdy, 1989, 109. 34 SZÜFI. (1892. okt. 24.) 35 Horváth Barna megállapítása szerint „az üres fészek magánya nem annyira a Múzsa szálláshelye, inkább szűk tere a halálra való felkészülésnek" (1988, 6.). 36 Balázs, 1935, 190. 772