A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PAP Miklós: A bor gyógyító erejéről

A szőlő különleges értékét és misztikumát növelte az a tény is, hogy főleg nyugaton olyan hírek terjedtek el, hogy az Aranyhegy „fele az osztrák császár és királyé, fele pedig a muszka cáré".

11 Amiből csak annyi igaz, hogy 1717-től valóban volt szőlője (a Hétszőlő) a mindenkori magyar királynak és (a Kótság) a királynőnek, az orosz cárok pedig jelzálogként használtak

12 az 1730-as évektől 1796-ig néhány tokaji, tarcali és tállyai szőlőt, s egy tábornok vezetésével Borvásárló Bizottságot tartottak fenn Tokaj városában. Még a hegynél és a szőlőnél is nagyobb a borok királyának és a királyok borának a misztikuma külföldön. A dán J. Bauer: Hvad er Tokajer? (Mi a tokaji?) című Koppenhágában 1887-ben kiadott könyvében olvashatjuk a nyugaton általánosan elterjedt legendát. „Valahol egy titkos pincében sok-sok tokaji bor volt elrejtve. A pince fölött egy csodálatos várkastély állt és a pincemester csak díszöltözetben, ezüst gyertyatartóval közelíthette meg a csodás nektárt. Azóta a várkastély a pincével együtt eltűnt, de a monda él, és Szent János éjszakáján a pásztorok gyakran hallanak a várkastély helyén dalolást, serlegcsengést. A várurat és vendégeit még haláluk után is visszahívja, visszacsábítja a földre a csodálatos bor." Krúdy Gyula is említ egy legendát a Kopaszon termő szőlőről:

13 Minden száz esztendőben egyszer, anélkül, hogy emberkéz ültetné, kihajt egy szőlővessző a hegy ormán. A következő esztendőben aztán fürtökkel telik meg a töke. Egy esztendő múlva nyoma sincs a tőkének, fürtöknek. Ellopja onnan az ördög, akinek különben is sok dolga van erre, mert patkószeget kell vetnie a legkisebb hordócskába is. Azért olyan különös természetű a hegyaljai bor. Az ördögnek ez a tevékenysége egyébként igen nagy veszélyt jelent a Hegyalján. Ha ugyanis az ördög minden hordócskába csak egy patkószeget is bevet - nyilván saját lópatkójából -, akkor a Hegyalján nem lesz „aranybor" csak zavaros, törött itóka, mert ha a bor egy „szögecskényi" vassal is érintkezik, feloldja azt, s barna illetve fekete törést kap, zavarossá válik. Hát ilyen ördögi az ördög mesterkedése. Kötetnyi az irodalma az Aranyhegyről, annak boráról, szőlőjéről szóló legendáknak, mondáknak. Nem hiába vetélkedtek az itteni szőlőbirtokokért az orosz cárok, magyar királyok, erdélyi fejedelmek s a főurak. Ez is csak fokozta az itteni szőlők becsét, az itt termett bor értékét, misztikumát. Régi időkben a hegyaljai szőlőbirtok volt csak az igazi státuszszimbólum. Ragyogó ősi családnevek, fényes múltú személyiségek sokasága a hegyaljai szőlőbirtokosok lajstroma. (Szőlője volt itt, hogy csak a legnevezetesebb családokat említsük: Abaffy, Andrássy, Aspremont, Adriányi, Ambrózy, Balassa, Batthyányi, Barkóczy, Báthori, Bethlen, Bocskai, Bornemissza, Brunszwik, Buttler, Bárczay, Berzeviczy, Buttykai, Bessenyei, Csáky, Constantin, Cebrián, Dessewffy, Dobó, Drugeth, Dőry, Daróczy, Dókus, Eperjessy, Erdődy, Esterházy, Fáy, Ferenczy, Forgách, Görgey, Ghillány, Haller, Hunyadi, Hohenlohe, Izdenczy, Illésházy, Izsépi, Jósika, József főherceg, Kazinczy, Klobusiczky, Kolossy, Kállay, Kossuth, Lónyai, Luzsinszky, Loránttfy, Láczay, Mailáth, Mailoth, Meskó, Máriássy, Mezőssy, Niczky, Nyomárkai, Okolicsányi, Patay, Perényi, Palóczy, Pethő, Rákóczi, Rozgonyi, Schell, Spóner, Szapolyai, Sztáray, Szemere, Szirmay, Széchenyi, Wolkenstein, Szinyei-Merse, Serédy, Szentiványi, Sennyei, Thurzó, Teleki, Viczmándy, Vay, Vécsey, Waldbotth, Windisgraetz, Zsedényi fejedelmi, hercegi, grófi, bárói, nemesi családoknak, valamint a pálos, premontrei, piarista rendeknek, a szepesi püspökségnek, a szatmári jezsuitáknak, a mindenkori magyar királynak és királynőnek, az orosz cároknak, Kassa, Eperjes, Lőcse, 11

1. m. 5. 12 I. m.; Tardy Lajos: A tokaji borvásárló bizottság története 1733-1798. 13 Pókhálós palackok című novella 765