A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

zán, helyes-e azon idők harcias kiáltását és borongását jelen napjaink vásári zajába vegyíteni. De múlt évben 48-49-diki verselgetésemet forgatva, a most javítgatva fölvetteken kívül, mind elégettem. Ezeket a magam egyéni visszaemlékezései miatt is sajnáltam elhamvasztani. E hó végén Budapestre szándékozom. Elviszem magammal s ajánlani fogom a Franklinnak. Az igazgató, közelebbi ottlétemkor, kilátásba helyezte ennek kiadását. Szeretném, ha egyúttal összes költeményeim örök tulajdonjogát is hajlandó lenne átvenni. A fővárosban óhajtanék részt venni október 1 -ei és 2-ai a prot. irodalmi társaság ülésén és az Orsz. ref. lelkész egyesület congressusán... Többek közt, lesz-e valami hullámzása annak a kőnek, melyet nem rég Zsilinszky Mihály tüzes támadó, izgató elnöki beszédével a bányai ev. egyházkerület közgyűlésén a kútba dobott? Nem tudom, Gyulai vendége lehetek-e ama napokban? Sándor utcai lakásában otthon lesz-e már akkor vagy még mindig Leányfalun időzik? írtam neki, de választ alig remélek. [...] 1908. szeptember 26. Szőlőmnek már jobbára megéredett csemege faját tegnap leszedtem: a piros és fejér gyöngyszőlőket. Két jó kézi kosárral telt. Talán még fél annyi lesz, amit 10-12 nap múlva fogok letakarítani. A mostani leszüretelést is főleg azért tettem, mert tartottam tőle, hogy a tolvajok megelőznek, amint az már többször történt. Gyulai mégis csak értesített a veje által (Gyula[i]-Fodor Dániel honvéd százados), hogy szeptember 30-dikán szívesen elvár szállására, csak el ne felejtsek egy kis jó bort vinni neki. Ezt én mindjárt meg is cselekedtem. Nyolc üveg különböző finom bort küldtem posta útján. S talán meg fogom toldani a küldeményt egy pár új költeménnyel „A múzsa búcsújából". Feltűnt előttem a vejének „Gyulai" előneve. Régebben hallottam családja körében, hogy ő a kis unokáját, Fodor Palikát forma szerint a maga saját nevére akarja adoptáltatni. De hogy ezt már az atyára is kiterjessze, nem gondoltam. így hát az ő neve nem csak irodalmi müveiben, hanem élő utódokban is fennmarad. Az enyém se egyikben, se másikban. Annyira tisztában vagyok életemmel, hogy föl sem veszem, rá sem gondolok. Nagy ünnepök van a zsidóknak. Látom ablakomból, úgy rajzanak a templomba és a templomból, mint a méhek a köpü körül. Ünnepi öltözetben; az idősebb nők fejér borítékkal fejükön. Gondolom, új évüket ünneplik. Fajuk fenmaradásának, sőt terjedésének egyik fő alapja és eszköze az a rendkívüli mély vallásosság és ősi szertartásos törvényeikhez való szívós ragaszkodás, mellyel a lelkük mintegy össze van forrva. Ezt csak erősbíti az a nyomás és idegenkedés, melyben eleitől fogva részesítette s többé-kevésbé ma is részesíti őket a keresztyén társadalom. El-el nézem ezt a szomszédomban lakó szegény boltos zsidót - kinek neve a nép ajkán Muku -, naponta négyszer-ötször elballag ablakom alatt a templomba. - Gyermekkoromban alig volt ebben a városban figyelembe vehető öt-hat zsidó család. Most több százra megy s nem csekély részét teszi az összes lakosságnak. Minden nemű kereskedés az ő kezükben van. íme, nagy ünnepökben zárva minden üzlet; templomba minden zsidó, s utcáink néptelenek, szinte kihaltak. Tehát élénkséget, mintegy életet ők adnak azoknak. Ha ez fokozódva így haladna az idők hosszú folyamán, csakugyan megérné a világ a bibliában emlegetett Izrael országát. [...] 1908. október 8. Megjártam a fővárost. Részt vettem ott, amiben részt akartam venni. Elvégeztem amit végezni szándékoztam. Szeptember 30-dikán mentem; október 4-dikén tértem vissza. Gyulai vendége voltam. Régi gyöngélkedő állapotban találtam őt. Október 3-dikán oly erősen meglepte idült hólyag baja, hogy ágyba döntötte s csak a szokott orvosi műtét után következett be a javulás. Testben, lélekben nagyon hanyatlott. Házi és magán ügyeinek rendes végezésére is alkalmatlan. Figyelme semmire ki nem terjed. Húzza-vonja, aki hozzáfér. Apró kötelezettségeinek teljesítéséről is elfeledkezik. Leánya és veje ott lakik vele egy épületben. De nem tűri, hogy azok gondoskodjanak róla vagy felette. Azokat sem igen vonzza hozzá a szeretet. Szívemből sajnálom sorsát, hogy öreg napjait kell ily zilált, szenvedő állapotban töltenie. Odaérkezésem délutánján egész váratlanul eljött értem Szily Kálmán s elvitt magával a Múzeumba, hol a Kisfaludy-társaság tartott ünnepélyes ülést Beöthy Zsolt életének hatvanadik évfordulójára. Különböző szép nyilvánulásai a tisztelgésnek, az ovációnak, melyet Beöthy valóban megérdemel. Október elsőjén a Protestáns irodalmi társaság ünnepelte Hegedűs Sándor, volt elnök emlékét a Kálvin téri ref. templomban, délután 3 órakor. Másnap délelőtt 10 órakor ugyanazon társaság rendes gyűlése az evangélikus iskola nagytermében. Estve 6 órakor díszgyűlése ugyan ott. Mindenikben jelen voltam s élveztem, ami élvezhető, untam vagy sajnáltam, ami félszeg vagy gyarló volt. Megnéztem a rendkívül gazdag és érdekes gyümölcskiállítást az Iparcsarnokban. Sok volt a kiállító. Szőlő, körte, alma nagy bőséggel. Egyben-másban igen nagy példányok, különösen körték. Ilyenekben, úgy gondolom, a minőség nem felel meg a nagyságnak. 784