A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

mert munkát végzett. Azonban sajnálattal kellett tapasztalni, hogy rövid idő alatt erőteljesen megcsappant az érdeklődés a múzeumbaráti köri munka iránt. Egyáltalán nem az értékmentés, a patriotizmus kérdései iránti érdeklődéscsökkenésről volt szó. Mert egy sereg kérdést kivittek az érdeklődők, a múzeumbarátok a múzeum, illetve a baráti kör falai közül. Miért? A lehető legnagyobb elismeréssel a múzeumbaráti kör és a baráti körben tevékenykedő szakemberek és múzeumbarátok iránt, azt kell mondanunk, hogy a baráti kör „hivatalossága", szigorú közigazgatási szemléletű működése nem tetszett a lelkes honismereteseknek, önkéntes, vagy társadalmi gyűjtőknek, az érdeklődők széles körének. Természetesen néhány muzeológus is valami másra vágyakozott és elkezdte a maga útját járni ezen a téren is. Közülük Bodgál Ferenc tette a legtöbbet, miután gondosan tájékozódott a helytörténeti, honismereti, de főként néprajzi érdeklődés nagysága, természete, célkitűzései felől, nagyszerű és szinte hihetetlenül eredményes szervező munkába fogott.

26 Képes volt a múzeumi munkamegosztás szerint feladatkörébe tartozó önkéntes néprajzi, népnyelvi gyűjtőpályázat résztvevőiből egy külön, önálló és nagyon is mozgékony, szép eredményeket elérő kört, egyesületet alkotni, az Istvánjfy Gyula Önkéntes Néprajzi Gyűjtőkört. Ennek a gyűjtőkörnek fő feladata volt a tagok felkészítése, témaajánlása, módszertani tanácsok adása, irodalmi tájékoztatás nyújtása a felgyűjtendő témák felől az évenkénti pályázatokra. Bodgál Ferenc nagyszerű szervezési készségének, kiváló munkájának köszönhetően a gyűjtőkör egymás után többször is, sorozatban, mind mennyiségileg, mind minőségileg a pályázatok legjavát adta és az országosan elsők között volt. A gyűjtőkör ígéretes felfelé ívelését, nagyszerű munkájának még teljesebb kibontakozását Bodgál Ferenc tragikus halála törte meg. Vigasztalásként elmondhatjuk, hogy Bodgál Ferenc tevékenységét tanítványai, barátai több helyen „tovább folytatták". Közülük csak kettőt említünk: a Bartha László néprajzi szakkörét az 1. számú Szakközépiskolában és a Máday Gyula Istvánffy Gyula néprajzi szakkörét a Földes Ferenc Gimnáziumban. Volt azután a helytörténeti, a honismereti, a néprajz iránt érdeklődőknek egy olyan csoportja is, amelyek eleve másutt, a múzeumon kívül, de nem a múzeum közreműködése, sőt erőteljes pártfogolása nélkül keresték megnyilatkozásuk lehetőségeit. A Megyei Művelődési Házban 1966. február 28-án megalakult a Helytörténeti Szakbizottság. A szakbizottságban helyet foglaltak a Herman Ottó Múzeum történeti, régészeti és néprajzi kutatói, a Megyei Történelmi Társulat elnöke és az Állami Levéltár vezetője. Abban állapodtak meg, hogy a Megyei Művelődési Házban szakköröket szerveznek, szakkönyvtárat hoznak létre, hogy bizonyos történeti eseményekhez, azok jubileumaihoz kapcsolódva kiállításokat rendeznek és mutatnak be nemcsak Miskolcon, hanem a megye több helységében is. Munkájuk homlokterében az új, és a legújabb kor kutatása állt. Hangsúlyt fektetve a munkásmozgalmi, a párttörténeti, a munkáséletmód, a munkásfolklór kutatásoknak és gyűjtéseknek.

27 Visszakanyarodva kissé a múzeumhoz, illetve a Múzeumbarátok Köréhez, arról kell megemlékeznünk, hogy Miskolcon először 1965-ben rendezett a Múzeumbaráti Kör múzeumi hónapot.

28 A múzeumi hónap egyéni kezdeményezésből lett országos elterjedtségü múzeumi, a múzeumügyet a múzeumok sajátos eszközeivel népszerűsítő rendezvény. Miskolcon bevárták, míg a Múzeumi Főosztály ajánlotta múzeumbaráti körök, egyesületek létrehozását és múzeumi hónapot is csak a hivatalos ajánlás után szer25 B. S. (Bodó Sándor) 1969. 63-67. 26 A Helytörténeti Szakbizottság megalakulása. MHOMKözl. 7. 1966. 1. 27 Kilián /., 1966. 55-60. 28 Múzeumi Hónap. Borsodi Szemle, IX. 1965. 4. 71-72. 1350