A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

volt a múzeumnak abban is, hogy a gyorsan újjászerveződött városi közigazgatás sok baja-gondja ellenére se feledkezett meg róla, és igyekezett minden módon támogatni s azon volt, hogy a múzeum mielőbb olyan helyzetbe kerüljön, hogy kiállítást nyithasson. Erre azonban csak 1946. július 21-én kerülhetett sor, de mindjárt 9 kiállítási teremben. Minthogy a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egylet megszűnt, a múzeum igazgatása, ellátása teljes egészében a városra szállt. Elismeréssel kell szólni arról, hogy az említett „három múzeumi ember", Leszih, Megay és Gáspár néhány alkalmi és kirendelt munkással mily gyorsan, mily nagy eredményeket értek el a múzeum rendbetételének, a normális múzeumi munka megindításának területén. 1947-ben már gyűjtésre is gondolhattak, az évi tárgygyarapodásuk 1245 db műtárgy volt. Talán a gyűjtőtevékenység újraindításánál is nagyobb jelentőségű volt, hogy megindultak az ősrégészeti kutatások-ásatások (Hillebrand Jenő, Nemeskéri János, Saád Andor és Megay Géza), Bármily szépen haladtak is azonban a dolgok, a problémák is nőttek. Hamarosan kiderült például, hogy a város legjobb akarata ellenére sem tudja a múzeumot úgy és olyan mértékben ellátni, még kevésbé fejleszteni, ahogy arra már jóval korábban is szükség lett volna. Legnagyobb baj az volt, hogy az időközben ténylegesen nagyra, nemzetközileg is számon tartottá nőtt miskolci múzeum anyagának megfelelő őrzésére nem volt elegendő helye, de karbantartásukra, állagmegóvásukra megfelelő eszközeik, műszereik, felszerelésük sem volt. Ezért már 1948-ban megindultak a tárgyalások a múzeum államosítása érdekében, a könyvtár önállósítása és a múzeumtól való leválasztása, valamint az 1949ben Magyarországon tartandó Nemzetközi Ősrégészeti Konferencia Miskolcot is érintő megrendezéséről - egyelőre minden különösebb eredmény nélkül. 1949 viszont a sorsdöntő változások éve volt. Mindenekelőtt azért, mert az Elnöki Tanács 1949. évi 13. számú törvényrendeletével államosította a múzeumokat és a Vallás- és Közoktatási Minisztérium, illetve jogutódja felügyelete alá rendelte azokat. Azonnal létrehozta a múzeumok központi irányító szervezetét, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központját, ami később, 1953-ig Múzeumok Országos Központjaként működött akkor már a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya néven. Lezajlott a Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszus is, részben miskolci terepen. Az ősrégészeti ásatások is tovább folytatódtak (Saád Andor, Nemeskéri János, Korek József, Csalogovics [később: Csalog] József és Megay Géza). Azt is érdemes megemlíteni, hogy az 1949. évi tárgygyarapodás 1734 db volt. Az államosítás és a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja felügyelete országosan rendezte a múzeumok viszonyait. Szerényen, de mégis jól, kielégítő módon gondoskodott az anyagiakról, a szakemberellátásról. 1950-ben bontakozott ki erőteljesen a MMOK tevékenysége: a könyvtárat önállósították és elvitték a múzeumépületből, sok felszerelési tárgyat, eszközöket és berendezési tárgyakat kapott a múzeum, laboratóriumot tudtak berendezni, Vargha Lászlót a minisztérium szolgálattételre, vezetőként a miskolci múzeumba rendelte Gáborján Alice néprajzkutató-muzeológussal együtt. A múzeum 2 hivatalsegédet is kapott. Ebben, a múzeum életében meghatározó erejű évben a tárgygyűjtés is eredményes volt, 1404 db-ból állt. Ennél a hatalmas gyarapodásnál két dolgot kell megjegyezni. Először is azt, hogy a gyarapodás meglehetősen egyoldalú volt, szinte kizárólag régészeti, a múzeumhoz kötődő, de főleg budapesti, országos nevű régészek által végzett ásatásokból származó anyagból állt. Ezek az ásatások, a belőlük származó mind mennyiségileg, mind minőségileg kiváló anyagok a miskolci múzeumnak egyfajta régészeti fontosságot és hírnevet biztosítottak. A másik megjegyzés pedig az, hogy ezek a nagy gyarapodások egyre fokozták a már korábbról is ismert helyhiányt. Sajnos, ez a helyhiány azáltal sem csökkent lényegesen, hogy a könyvtár kivált a múzeumból és máshol nyert elhelyezést. 1951 -re a helyhiány tűrhetetlenné vált és lehetet1346