A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

6- kép 7. kép zomancfestéses díszítés. A bükki hutákban és Párádon ez utóbbi a 19. század második felében különösen a „magyaros" mintázat alkalmazásával vált általánossá. A Felvidéken a diszkrét festés volt a jellemző, amely sokszor a gravírozott díszítmények hangsúlyozására szolgált (5. kép). A pincetokba való palack legnagyobb emlékanyaga a felvidéki hutákból származik, s nemrégiben Karol J. Strelec nagyon részletes, katalógusszerű feldolgozásban tette közzé a jellemző produktumokat. Munkája alapján összegezhető, hogy a gravírozott díszítményeket mértéktartóan alkalmazták a mesterek. Az egyszerűségre való törekvés igazán széppé, ízlésessé teszi a palackokat, amelyeken a növényi ornamentikás, figurális kompozíciók egyaránt megfigyelhetőek és nagyon gyakoriak a céhszimbólumábrázolások, a különböző mesterségekkel kapcsolatos eszközök megjelenítése a bányászattól a mezőgazdaságig. Gravírozott díszű palackok még a hagyományos technikával dolgozó huták megszűnte után is készültek a régi mintázatok felhasználásával. Különösen figyelemre méltóak ebből a szempontból a keresztbe tett kasza, gereblye és a közéjük helyezett háromágú favilla gravírozott díszítmények, amelyek még századunk 3040-es éveiben is megfigyelhetők a már gyári, hasáb testű palackokon. A Strelec által közölt emlékanyag ismeretében úgy tűnik, revideálnunk kell nézetünket, miszerint a magyarországi közgyűjteményekben található néhány hasonló díszítésű üveget baranyai hutatermékeknek tartottuk (6. kép).

47 A felvidéki palackok gravírozott díszítményei lenyűgözők, ugyanakkor a vonalak vastagságában, a technikai kivitelezésben több kívánnivalót hagynak maguk után. A pincetokba való palackok gravírozásának művészi 47 Karol J. Strelec 1992. Vö. Veres L., 1977. 43. sz. illusztráció 758