A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VOIT Krisztina: Adalékok a miskolci Herman Ottó Múzeum első évtizedeinek történetéhez

patak, református kollégium (1500), Sopron (1800), Sümeg (1500). Miskolc 2500 koronát kap, a legtöbbet a csoportban.

32 A következő két évben az átlag 5-600 koronára rúg, de Miskolc mind az 1916/17., mind az 1917/18. költségvetési évben is 3000 koronát mondhat magáénak és ezzel megközelíti az I. csoport 4-8000 koronáig terjedő juttatásait. Ez a „háborús", szükség költségvetési átalakítás már előrevetíti a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének és Tanácsának a háború utáni már csak jelképes létét, majd teljes eltűnését. Az 1920 utáni néhány esztendőben történtekről nincsenek adataink. Az általunk ismert levéltári anyag alapján nem tudjuk a Borsod-Miskolci Múzeum első világháborús veszteségeit sem. Feltehetően lehettek ilyenek. A lassú kibontakozás évei következhettek - hasonlóan a vidéki közgyűjtemények sorsának alakulásához. Az 1922 végén megalakult Országos Magyar Gyűjteményegyetem látókörébe ezek a kis, és főként nem országos gyűjtemények nem kerültek. Sem Klebelsberg, sem Magyary Zoltán tudománypolitikai koncepciójához igazán nem tudtak illeszkedni, főként anyagi okokból: finanszírozásukra, segélyezésükre a korlátozott lehetőségek között nem nyílt már lehetőség. Működési feltételeik megteremtését az alapító, fenntartó törvényhatóságokra, városokra, vagy az egyesületekre, tudományos társulatokra bízták. Utóbbiakat ugyan Klebelsberg megkísérelte egy közös szövetségbe tömöríteni - erőik egyesítésében remélve a kibontakozás lehetőségét. 1930. augusztus l-jén a Magyar Nemzeti Múzeum irányítása alatt létrejött Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége felszólítja a Borsod-Miskolci Múzeumot, hogy számoljanak el az 1926/27, 1927/28,1928/29. év segélyeiről. A csonkán ránk maradt jelentés szerint a következő ásatásokat fedezték a kapott összegekből. (Az egyes évekre vonatkozó pontos összegek nem állnak rendelkezésünkre.) „1. A királykuti Büdöspest barlang további ásatását. Ebben a barlangban a solutrói kori ősember szerszámai, szerszámkészítő kis műhelye, sok becses ősállatcsont (ősrinocéros) s a felsőbb a neolit kori »bükki kultúra« igen szép díszű edénytöredékei - kerültek elő." A másik lelőhely a borsod-derékegyházai kőkori telep, ahol főként kerámiaemlékek kerültek elő.

33 1930/31. év államsegélyeinek szétosztásakor a Borsod-Miskolci Múzeum az előirányzat szerint 1200 pengőt kap, amelyből 700 pengőt a múzeum és 300 pengőt a könyvtár gyarapítására szánnak.

34 A múzeum működéséről részletesen kifejtett jelentést 1933 májusában nyújtja be Gálffy Ignác, a múzeumi bizottság elnöke és Leszih Andor, a múzeum őre. Ebből kitűnik, hogy 1932 júniusában 500 pengőt szereztek a néprajzi gyűjtemény gyarapítására. Elsősorban Mezőkövesd környékéről szedték össze a tárgyakat „...a legutóbbi években azt figyeltem meg, hogy Borsod megye területét - írta Leszih -, különösen Mezőkövesd környékét, mind sűrűbben keresik fel néprajzi gyűjtők, régiség és néprajzi tárgyak eladásával foglalkozó kereskedők, akik, mint utólag megtudtam, igen becses és régi népművészeti anyagot vittek el innen, - úgy gondoltam és ezt Méltóságodnak 1932 évben történt miskolci látogatása alkalmával pár szóval jeleztem is, - hogy leghelyesebben akkor járok el, ha ezt az összeget a még megmenthető és az elhurcolás veszélyének kitett népművészeti emlékek igen sürgős összegyűjtésére fordítom. ..." Szentistván községben 52 hímzést, ruhafélét, 27 cserépedényt, 1 fafaragást, ugyanott másodízben 29 hímzésfélét, 31 cserép- és üvegedényt, 13 fatárgyat, Mezőkövesden 1 (tárgyat), hímzést, Tardon 49 hímzésfélét, 7 edényt, 1 tárgyat, Cserépváralján 3 hímzésfélét gyűjt. Mályinkáról és környé32 Múz. Kvt. Ért. 1916. 2-3. füz. 61-62, 63. Múz. Kvt. Ért. 1916. 2-3. füz. 61-62, 63. 33 0LK729. 1. cs. 20/1930. 34 0LK729. 1. cs. 42/1931. 1283