A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSERI Miklós: A harmincéves Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén

10. kép. A süt töri lakóház első szobája a Kisalföld tájegységben Az évezred, illetve évszázad fordulóján már a 20. század eleje is a messzeségbe tűnő távlatoknak tűnik. Szükség van az 1930-40-es évnek, a //. világháború időszakának, az ún. szocialista időszaknak a bemutatására is, mind építészeti, mind a lakáskultúra és életmód tekintetében. Ráadásul ezek a korszakok is kialakították a maguk sajátos építészeti jelenségeit; pl. ONCSA ház, FAKSZ ház, kocka ház, melyeknek l-l példánya meg kellene, hogy jelenítődjön a szabadtéri múzeumban is. Az időbeliséggel párhuzamosan a tematikai bővülés is igényként merül fel. Hiányoznak a bemutatott épületek közül cselédházak, „amerikás házak", bányász-munkáskolóniák (gyönyörű példányai láthatók pl. Walesben vagy Hollandiában) építményei, polgári épületek, cigánytelepek, esetleg gettók objektumai is, természetesen hitelesen berendezett enteriőrökkel, életmódbemutatókkal. Továbbgondolva a kérdéskört, aktualitássá válik pillanatokon belül a hétvégi házak, a „víkendek" bemutatása is, hiszen az 1970-90-es évek jellemző építészeti és életmódbeli megnyilvánulásai voltak. Az 1990-es világpolitikai változások következtében reális esélye van annak, hogy megjeleníthessük a határainkon túli magyarság jellegzetes épületeit és életmódjukat is. Természetesen a kiválasztás során különös figyelmet kell szentelnünk a valós típusok kijelölésének. A felvidéki ház vajon mennyire lesz egyedibb, mint az Észak-Magyarország tájegységben most is szereplő, de „ideáti" márianosztrai ház; vagy hozhatnék példát a szalafői kerített ház és burgenlandi megfelelője esetében is. Tehát a kiválasztásnak nem lehet csak az a szempontja, hogy „odaátról" származik, hiszen már korábban leszögeztük, hogy a kultúrhatárok nem egyenlők az adminisztratív határokkal. 1260