A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

KRISTON VÍZI József: Istvánffy Gyula játékgyűjtései

fogódzik a két szomszédjába. Most a kifordult mellett álló két fiú emeli föl a karját s a többiek az alatt vonulnak el ismét, mire a második fiú is kifordul. És ezt mindaddig is­métlik, míg az egész játszó csapat keresztbe tett karral nem fogódzik - s eközben a fiúse­reg folyton mondja: Forraszd cigány ezt a láncot!" Mikor a játszók valamennyien kifor­dulva állnak már, a sor végén lévő gazda azt kérdezi: „- Hogy ez a lánc, cigány? - Tyíz fillér. - Hadd nézzem, erős-e a lánc? - s azzal egyet ránt a fiúk során, mely valahol ter­mészetesen megszakad. Arra cigány futásnak ered, a többi utána, s mikor elfogják, bün­tetésül meghúzzák a haját". 40 4. A különféle ügyességi és erőjátékok nagy családjába tartoznak a kifordulás körjátékok, melyek egyik legjellemzőbbike a „Kis kacsa fürdik", valamint - Istvánffynál ekként szereplő - „Mit játsszunk, lányok?" kezdetű, ahol a körbe fogódzó lányok végig­éneklik a strófát, majd „a megnevezett lány a körből kifelé fordulva áll, úgy forog a töb­bivel, és ezt addig ismétlik, míg valamennyi apránkint ki nem fordul". 41 A sokféle vonulást magába foglaló csoportba Istvánffy Gyulától a Terpesen 1894­ben gyűjtött „Az ócsányi legények..." kezdetű kanyargós játék tartozik. E játékot rendesen 15-20-an fiúk, lányok vegyesen játsszák. Három kisebb gyer­meket leültetnek a földre, lehetőleg egyenlő távolságra olyformán, hogy a 3 gyermeket képzeletben összekötő vonal, egy egyenlő oldalú vagy legalább egyenlő szárú három­szöget képezzen. Most a játszók egymás kezét megfogva, a földön ülők egyike körül fél­kör alakban felállanak szorosan egymás mellé. A félkör balszárnyán álló gyerek megin­dítja a menetet be a háromszögbe s az egész csapat lassan utánaindul, a háromszög csú­csánál ülő gyermeket kívülről megkerülve ismét a háromszög területébe kanyarodik a játszók lánca s megkerülve a földön ülő harmadik gyereket is, a háromszögön kívül kö­rülhaladnak a kezdetben felállított félkör jobb szárnyán álló gyermek felé, aki, ha a ját­szók elegendő számmal vannak, mindaddig nem mozdul a helyéről, míg a csapat veze­tője hozzá nem ér s kezét meg nem foghatja. Ilyenformán egy teljes láncot alkotva, az egyik gyermekcsapat egy folyton mozgásban lévő kígyózó vonalat ír le, miközben az alábbi versecskét éneklik s ismétlik annyiszor, ahányszor a kedvük tartja. Az ócsányi legények Fekete földet szántanak. Gyöngyellő búzát vetnek. Asz' ide lelkem az inged. Hadd mossam ki az inged. Ha azt te elszakajtod Karmas gyolcsot veszek. Szita, szita péntek Siralom Csütörtök, Dob szerda. A siroki szőllők alatt Két szál vesszőt Összeszedtek, fontak, Jóra kocogtattak Koc, koc, koc. (Terpes, 1894). 40 Istvánffy Gy., 1911. 366-367. 41 Istvánffy Gy., 1963. 68-69. Upponyból 1912-ben gyűjtött anyag. Ugyanaz Lázár K., 1997. 117. alatt mint guggolós körjáték szerepel. 1245

Next

/
Oldalképek
Tartalom