A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

IGAZ Mária: Gyermeklakodalom

akasztanak rá. Ha kevesen vannak, »vőlegénynek megfelel a karó is«. Lakmározással végződik a lagzi." Inaktelkén Vasas Samu könyve

8 szerint a felnőttek segítették a gyerekeket. 1982ben a 9 éves kislány elbeszéli, hogy anyjuk főzött nekik laskalevest, csirkét vágott, apjuk szilvapálinkával itatta a fiúkat, akik be is rúgtak. A menyasszony fehérbe öltözött, fehér kendővel, virágból font pártával a fején és igazi menyasszonyi cipőben. A násznagynak kalácsból perecet szoktak akasztani a karjára, ezt virágból fonták a gyerekek. A csűrben felültek a szekérre(?) és énekeltek. A mezőségi játékban maga Sütő András

9 is részt vett annak idején. Ha igazi lakodalom volt, az után a gyerekek megismételték a „borzongató titkokkal teli színjátékot". Összekapaszkodva, dülöngélve vonultak az utca közepén a fiúk, a prímás igazi cigánygyerek volt, aki „kórémuzsikán cincogott", a nagybőgős pedig „kidüllesztett hasát ütögette fakanállal és brummogott hozzá". Orvosságos üvegből itták a pálinkát, cipőkenőcsös dobozban „sült a kalács", amit „ettek". „Rigmusban kínáltuk egymást és kinek-kinek választott felesége volt." ÖSSZEFOGLALÓ Miután bemutattuk a gyereklakodalom néhány változatát, elárulhatjuk, hogy előre kellett készítenünk egy vázlatot, amely elrendezi belső sokféleségüket. Az első - általános - vázlat a körülményeké, a második a folyamatoké, a jelenetek sorozatáé. így öszszehasonlíthatnánk az egyes falvakat, következtethetünk az igazi lakodalomra és arra, hogy a gyerekeket ebből mi ragadja meg. Most csupán néhány megfigyelést tudunk tenni. Területünkön (Keleti palócok és Bereg) hajnal tűz csak Mályinkán fordul elő. Igazi lakodalomban megvolt még akkor a közeli Bélapátfalván, de a tűz átugrásának különböző szokása elterjedt a Felvidéken, varázserejű cselekedet. A maskara, a „pacurka" ugyancsak ezen a környéken szokott megjelenni. Rablás, a menyasszony kiváltása mindegyik falunkban megvan. A menyasszony fektetése viszont csak Tiszaszalkán izgatta a kisfiúk fantáziáját. Szövegeket megtanultak, de egyéni tréfákat nyilván mindenütt kitaláltak. Galgamácsáról ismert az igazi lakodalom is, nagyon sok különböző jelenettel összehasonlítható. Mélyebb jelentősége bizonyára van ennek a játéknak. A szülők elnéző szigora hol segítette, hol kissé akadályozta: így szabályozta a munka és a szórakozás arányát. Tudták, hogy néha el kell zárkózniok a gyerekeknek a maguk világába. A kislányok itt a kiscsoport, a család szervezésében jeleskedtek, a fiúk próbálgatják fölényüket csúfolódással. A játék - használati holmik készítése szellemes és a természettel való kapcsolatot őrzi. Itt gyakorolták a lakodalomban összeszedett, fontos tudást. Titkokat, szentségeket, huncutságokat lestek el. Önnevelés volt mindez, tanítás nélküli tanulás. Mit mondhat a mai gyermekeknek ez a régebbi életformában gyökerező játék? Talán példája lehet a szép, egész életre szóló élménynek. A család, a barátság, a művészet, a szellemesség, ügyesség, életismeret: kicsiben kínálkoznak az élet szépítésére. Ahol divatba jön újra a lakodalom, talán a játszás is felbukkan. A gépi játékok, a szörnyek, a kegyetlenkedés látványának példája helyett. 8 Vasas Samu: A kalotaszegi gyermek. Kráter Kiadó 1993. 69. 9 Sütő András: Gyermekkorom tükörcsempéi 32-33. 1235