A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

riájának, kastélyának leltárában szinte egyetlen díszüveg sem szerepel. A díszedénykészletük általában fajansz, a használati edények döntő része pedig fa- és ónedény. Bunta Magda és Katona Imre ötvennél több 1627-1757 közötti időszakban készült leltárt, összeírást vizsgált meg, s kutatásuk eredményeként a következő üvegkészletet sikerült feltárni az erdélyi udvarházakban: a források egyáltalán nem említettek üvegtárgyakat (az évszám az összeírás évét jelzi) Görgény (1656), Kóródszentmárton (1638), Mezőszengyei (1656), Szurdok (1657), Adámos (17. század közepe), Bethlen (1661), Mezőbodon (1679), Sebesvár (1680), Karkó (1682), Nyújtód (1684), Csikkozmás (1688), Aranyosmeggyes (1689), Nagybun (1692), Borberek (1694), Kővár (1694), Alvinc (1696), Szentbenedek (1696), Egeres (1699), Zentelke (1715), Grid (1716), Koronka (1724), Marosszentkirály (1725), Kaplyon (1729), Bonchida (1736), Gernyeszeg (1751), Branyicska (1757) udvarházaiban, kastélyaiban, váraiban. A kistarcsai udvarházban mindössze 6 darab „víznek való ivegpalack"-ot vettek nyilvántartásba 1624-ben, Szentdemeteren pedig egy „hitván" pincetokot, amelyben „öt evegpalack" volt. 1646-ban Magyarbükkösön az „asszony házá"-ban az üvegkészletet kilenc lapos palack jelentette, melyekben különböző növényekből készített illatszereket tartottak. Viszonylag gazdag volt a királyfalvi és a búzásbocsárdi udvarházak edénykészlete. 1647-ben Királyfalván 16 üvegpalack és négy lapos rózsavíznek való üveg volt a háztartásban. Az üvegpalackok közül három „sotus", vagyis csavaros nyakú volt, minden bizonnyal pincetokba valóak. Búzásbocsárdon 20 üvegpohár és egy lámpa mellett négy darab „kotyogós üveg" egészítette ki a készletet. Ezeknél is gazdagabb volt üvegtárgyakban Teleki Mihály - a későbbi erdélyi kancellár - uzdiszentpéteri udvarháza. 1679-ben több mint félezer üveget vettek nyilvántartásba, köztük 23 kotyogós és 18 pincetokba való üveget.

31 Teleki Mihály udvarháza nyilvánvalóan kivételnek számított felszereltségében, ami talán annak is köszönhető, hogy Teleki nagynénje a fejedelemasszony, Bornemissza Anna volt. Talán emiatt juthatott a Teleki család több üveghez, amit vásárolhattak, vagy ajándékba kaphattak a porumbáki hutából. Az üveg lassú erdélyi térhódítását több kutató a nemesség konzervativizmusára vezeti vissza. A régi tárgyakhoz való ragaszkodás miatt terjed csak lassan az üveg. Ennek bizonyítására többen Apor Péteri idézik, aki valamilyen ok miatt nem szerette az üveget, felesleges, törékeny holminak tartotta azt. Apor Péter ironikusan szól arról, hogy hogyan próbálták az üveget népszerűsíteni. Leírja, hogy „...in anno 1686 hoztanak legelsőbben Németországból kristályokat Erdélybe (...) Apor István (az író nagybátyja) lévén a tricesimárum arendator (a harmincadvám bérlője), megparancsolta volt mindenüvé a rationalistáknak (harmincadosok), ha valami vámon valami új portékát hoznak a görögök egyenesen küldjék hozzája, cinciter harmincig való kristályt hozván egy kereskedő ember, az kolozsvári (...) harmincados Apor Istvánnak küldi, (...) az kristályokat titkon eltéteti. Azonban Teleki Mihályt, Naláczy Istvánt s más uri embereket Fogarasban az maga szállásra ebédre hivat, megparancsolta, hogy csak egy kristálypohárt, azt is az legalábbvalót tegyenek a pohárszékre. Leülvén az asztalhoz, azt a kristályt, borral megtöltve, bekéri s azt mondja: Én ezt arra köszönném, az ki elfogadná, inná meg a borát a kristályt tenné el magának. Arra mond Teleki Mihály: Héjába mesterkedel koma, mert én bort, jól tudod nem szoktam innya (bort nem ivott Teleki Mihály, hanem csak vizet) (...) Apor István azt feleli: Én uram kegyelmedet nem kénálom, hanem azt ki tőlem elveszi. Mondja Naláczky István: hocca, édes komám! Megissza a bort, az poharat kiadja a maga inasának. Azután más kristályt hoznak (...) szebbet az elsőnél, azt is bor31 Bunta M.-Katona /., 1983. 26-28. 752