A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FEJŐS Zoltán: A matyó hírnév az Újvilágban

haza, tudatván a hozzátartozókat, hogy nehezen kapnak munkát.

3 Mezőkövesd község elöljárósága 1904. évi jelentése szerint 307-en tartózkodtak Amerikában, s az adott évben további 112-en kértek útlevelet. Az elöljáróság már ekkor azt is érzékelte, hogy most „már a nők is gyermekeikkel együtt követik férjeiket az idegenbe".

4 Két évvel később egy jelentés szerint a „dolgos, takarékos »matyó« nép tömegesen veszi fel a vándorbotot. Mezőkövesdre egymagában 310 útlevél adatott ki".

5 Ezen adatok alapján úgy vélem, hogy Bodor Antal 1921-ben alábecsülte a kivándorlók számát, amikor azt írta: Amerikába összesen mintegy 600-an vándoroltak ki. Zömük azonban - írja - hazatért, mint azok hatvanan, akik 1920-ban fejenként 1-2 ezer dollárt megtakarítva tértek vissza szülőföldjükre.

6 A hazaküldött vagy hazahozott pénzből földet, házat, szőlőt vettek. Ismert, hogy a Pénzgüdör határrészt jórészt amerikások vették meg, ezért is nevezték el Dollárhegynek.

1 Az amerikások emlékének ma is látható jegye a római katolikus nagytemplom előtt 191 l-ben általuk állított emlékmű, Szent László király szobra, melynek oldalán 31 mezőkövesdi nevét őrzik a márványtáblák. Magukkal vitték-e Amerikába a Mezőkövesdről kivándoroltak viseletüket, használati tárgyaikat? Bármilyen kézenfekvő is ez a kérdés, korántsem egyszerű megválaszolni. Nagy általánosságban persze azt mondhatjuk, hogy az amerikai bányákba, gyártelepekre kivándorolt kövesdi legények, fiatal házas férfiak nem lobogós ujjú ingben, hímzett surcban s csúcsos kalapban végezték kimerítő munkájukat. Asszonyaik, lányaik sem csavarintós kendőben, ködmönben jártak a gumi- és textilgyárakba, vagy a gazdagabb családokhoz cselédkedni. Ez természetes, a dunántúli uradalmakban munkát vállaló summások öltözete is alkalmazkodott a köznapi munkavégzéshez. „A kiszakadással írta Herkely Károly a kivándoroltakról 1939-ben - velejár a közösség lényeges meghatározója, a viselet levetése."

8 Levetették, de szinte bizonyos, hogy kivándorlásukkor többen magukkal vitték helyi öltözetüket, vagy akár a köznapi, akár az ünnepi viselet egyegy darabját. Egyes adatok szerint pl. a magas barci kalap azért vált ismertté a tengerentúlon, mert elterjesztője is kiment Amerikába.

9 Nagyon keveset tudunk azonban az ilyen esetekről, s egyáltalán a korai amerikai magyar telepek, közösségek tárgyi világáról. Visszaemlékezések tanúsítják, hogy a ház körüli munkában elhordták a hazulról hozott holmit, de olyanok is voltak, akik tudatosan ragaszkodtak egy-egy otthonról származó ruhadarabhoz, használati eszközhöz. Mezőkövesden is láttam olyan családi képet, melyet az Egyesült Államokban vagy Argentínában készítettek és kereteztettek be az ottani divat szerint, s mely a fiatalasszonyt viseletben mutatja (1. kép). Ilyen és hasonló eseteket, példákat további kutatással kellene feltárni, melynek egyik lehetőségét az jelenthetné, ha az egykori amerikások ismert egyesült államokbeli lakóhelyén gyűjtenénk adatokat. Forrásaink szerint a mezőkövesdiek közül sokan az Ohio állambeli Akron városába és vidékére - Barberton, Kenmore - vándoroltak, ahol 3 Szabadság, 1902. ápr. 17.; 1902. máj. 24. Ez utóbbi megtalálható: EA 10232/22. 4 Mező-Kövesd község, 1905. oldalszám nélkül. 5 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1906. évi jelentéséből idézi Sárközi Z., 1973. 370. 6 Bodor A., 1921.6. 7 Saját gy.; EA 2392/16; Dala J.-Erdélyi T., 1941. 89.; Herkely K., 1939. 50., 63. 8 Herkely K., 1939.63. 9 EA 23/92; A kalapról Dala J.-Erdélyi T., 1941. 56. Ugyanők arról is írnak (16.), hogy a magas tetejű kalapokat Wallace Berry ittjártakor vitte ki Amerikába, s Stan és Pan legújabb vígjátékaiban már ilyen kalapokban szerepeltek. Viszont ezt megelőzően „A matyó legények kalapviselete és az amerikai magyarok" cím alatt a Mezőkövesd és Vidéke 1924. március 30-i számában megjelentette Matt. Kovách (Mátyás) Pittsburghből írt levelét, melyben a levélíró arról tudósított, hogy városában bemutattak egy filmet Magyarországról, Mezőkövesdről s a film nagyon tetszett az amerikai közönségnek, „csak azon nevettek, amikor a fiatal legények megjelentek abban a fejhez nem illő kalapban" (2-3. old). 1182