A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZ.TÓTH Judit: Társadalomnéprajzi Adatok az Ung-vidékéről

adták el, hogy előteremtsék a kiutazáshoz szükséges pénzt, és a maradék földet azért, hogy haza tudjon jönni.) A legtöbben azonban néhány éves megfeszített munkával kerestek annyit, hogy itthon viszonylagos jómódba kerüljenek. Egy csicseri gazda például, aki két megszakítással 1922-1930-ig dolgozott egy olaj gyárban, hazatérve vásárolt „belsőséget kétezer dollárért, építettem rá ugyanannyiér. Azt mondhatom, hogy 1930-tól, amikor haza jöttem én igen jó anyagi helyzetbe kerültem." A falujukban legelső dolguk volt házat építeni. Ezek az amerikás házak sokszor L alakú, gangos házak voltak, több portán ma is állnak. Vettek földet, állatokat, gépeket. Az első cséplőgépek itt a harmincas évek körül jelentek meg, amerikás pénzből vásárolták. Anyagi gyarapodásuk révén az Amerikát megjárt emberek egy része magasabb társadalmi rétegbe emelkedett. „Megnőtt az ilyen kisebb embereknek is a vagyonállapota, és mán besorolható vót rendes gazdának." Tekintélyük megnőtt a faluban, egyházi és világi tisztségek ellátására választották meg őket. Ez a differenciálódási folyamat azonban itt sem vezetett a falusi társadalom jelentős átrétegződéséhez.

5 A kivándorlás Csicserben és Ptruksán is jelentős munkaerőt vont el - hosszabbrövidebb időre - a mezőgazdaságból, s ez bizonyos változásokat okozott az egyes munkaszervezeti formák arányában. Megnőtt a segítségbe és a kölcsönbe végzett munkák aránya, különösen a férfi nélkül maradt családokban. Egy-egy asszony, aki férje távollétében a gazdaságot vezette, tavasztól őszig járt a kapáláskor, hordáskor, csépléskor végzett munkákat sorra visszaadni. A nagycsaládi együttélésre a két világháború között még volt példa településeinken, de az egy karra dolgozás, a nagycsalád gazdasági egysége még a századfordulón megbomlott azzal, hogy a lányok hozományként földet is kezdtek magukkal vinni apósuk házához. Századunk jellemző családformája, a kiscsalád a nagyobb mezőgazdasági munkáknál már feltétlen segítségre szorult. Az effajta együttműködésben a vérrokonságnál erősebb szerepe volt a szomszédságnak és a komaságnak. Ha a család az aratást nem tudta saját erejéből elvégezni, kiadták részér aratni. Főként Csicserbe „jártak le tótok, ruszinok, rutének kepére aratni", kepét kerestek. Ritkábban falubeli, vagy szomszéd falusi szegények is elmentek a 10. részér dolgozni, míg az idegenek a 12. részért dolgoztak, s emellett a gazda szállást és étkezést is tartozott nekik biztosítani. A munkára általában családok érkeztek: egy-két kaszás, egy-két marokszedő, kötöző - gyakran évekig ugyanahhoz a gazdához. Ha képesek arattak, a gazda családja számottevően nem vett részt a munkában. Hordani már összehívták a szomszédságot, s ugyancsak kölcsönmunkában végezték a cséplést is. A húszas évek végén mindkét faluban volt cséplőgép, később 3-4 is, amelyekkel falurészenként végezték a munkát. Sorba haladtak, egy házzal egy nap alatt végeztek. A gazdasszony ilyenkor előre készült a főzéssel. A jelenlévőknek háromszori étkezés járt. Ha azonban a gép elromlott, vagy valamilyen okból később érkezett meg, például reggel helyett féldélbe azaz délelőtt, akkor csak két étkezést adtak. A cséplőgéphez átlag tizennyolc ember kellett. „Mindig arra ment, hogy nekem is, neked is. Ha te jöttél, akkor én visszamegyek. Ilyen visszaadásból volt. Tartozik nekem a csépléshez: akkor elmegyek - elmentünk meghívni (a munkára)." Amikor egy-egy gép befejezte a munkát, koszorút kötöttek a gép csövére, úgy mentek haza. A falubeli cséplés végeztével a géptulajdonosok az északabbra fekvő településeken is vállaltak munkát. A csépléshez kapcsolódóan hiedelemmondákra is találtunk mindkét faluban. A történetek főhőse a gépen is uralkodni tudó természetfeletti erejű személy, rendszerint 5 Fejős Z, 1980.320. 1177