A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NAGY Géza: Adatok Karcsa társadalmának megismeréséhez

A lánynak már születésekor sem örülnek úgy, mint a fiúnak, és később is kisebb értékűnek tekintik. Mert az asszony hátrábbvaló, mint az ember. Kevesebbet bír, rövidebb ideig dolgozik a családban. A gazdaság arra törekszik, hogy minél hamarabb kiházasítsák. Nincs beleszólása a család ügyeibe, de nem is nagyon érdekli. A lánynak mindenütt parancsolnak. ROKONSÁGI INTÉZMÉNYEK Minden karcsai ember elsősorban családban élte le életét, innen lépett ki külső szerepei betöltésére, s azok végeztével ide tért vissza. Karcsán az egy kenyéren élők közössége volt a család. A család eleven intézmény volt, amely gyarapodott, szaporodott, esetleg fogyott, pusztult, sőt meg is szűnt. Nemcsak akkor szűnt meg, ha nem voltak egyenesági leszármazók, hanem akkor is, ha nem voltak fiúgyermekek. A faluban egy családhoz tartozónak tekintették az apa minden leszármazóját. A lány is beletartozott ebbe a körbe még akkor is, ha már férjhez ment. A családi élet tisztasága igen fontos követelmény volt. Éppen ezért óvakodtak a családi botránytól. A házasságtörést súlyosabban ítélték meg, mint a verekedés közben bekövetkezett gyilkosságot. Karcsán egyes családokat a vérségi alapon összefűző intézmények közül a nemzetség és a had volt a legismertebb. A nemzetségbe tartozott mindenki, aki ugyanazt a nevet viselte, még ha nem is ugyanabból a családból származott. S ebbe beletartoztak a lányok is. Még akkor is, ha már férjhez mentek. A Nagyjánosok nemzetségébe tartoztak például Karcsán Nagyjános Jóska, Nagy András, Nagyjános Jancsi, Nagyjános Pali, Nagyjános Feri és családja, a családba született lányokkal együtt. Had alatt viszont azt a vérségi köteléket értették, amely firul-fira maradt, vagyis csak férfiágon terjedt. Beletartozott minden vérrokon apai ágról. Általában az elhaltakat is számon tartották a hadban. Bár ma már ezt a meghatározást kevesen használják, de még ma is meg tudják mondani, hogy a férj és feleség nem tartoznak egy nemzetségbe. Az egy nemzetségbe tartozók ma már semmi szolgálatot nem tesznek egymásnak és nem is várnak ilyet egymástól. De azért még számon tartják a másikat, s ha máshol nem, de a nemzetségbe tartozók temetésén megjelennek. A had az a csoport, amelyben legalább 5-6 család egyfajta. Egy család nem had, de ha a faluban van belőlük több ágazat, az már had. A had tehát a férfiágon leszármazók vérségi köteléke, melybe az egy nevet viselő élők tartoznak. Megléte függ a beletartozók számától. Megszűnhet, ha kevesen vannak, és újratámadhat, ha számuk megszaporodott. A nő házasságkötéskor kilép a maga hadából, és átkerül a férje hadába. Mindez nem jár semmi olyan kapcsolattal, mely jogokat és kötelezettségeket róna a beletartozókra. Bár a had élő intézmény, mégis inkább kerete a távolabbi vérrokonok egyféle számontartásának. Találkozunk gyakran a fajta kifejezéssel, mely egyértelmű a haddal, de vannak akik nemzetség helyett használják. Egyértelmű a famíliával is gyakran. Hallani az ágazat kifejezést is. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akiknek nagyapjuk egy volt. Az ágazat egy-egy őstől eredő testvéreket, unokatestvéreket jelenti. Ágazat ott van, ahol dédunokák vannak. A rokonság, illetve rokonok azok, kik házasság révén kapcsolódnak az ágazat csoportjához. A rokonság kevesebb értékű, mint az ágazat, viszont a rokonság egyre inkább elfoglalja a helyét az ágazatnak. 1169