A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NAGY Géza: Adatok Karcsa társadalmának megismeréséhez

a családban élő asszonyokkal, lányokkal. A vásznat a család szükségletére használták fel. Az első esztendőben, amikor gyermeke lett, az anyósa kímélte, csak a ház körül foglalkoztatta. Ha azonban már gyermekét elválasztotta, mehetett a határba. Általában 9-10 hónapig maradt otthon szoptatni, utána már a határban dolgozott. A fiatalasszony az esküvő után egy héttel férjével együtt megkezdi látogatásait a férj rokonainál. Halottak napján a temetőbe megy anyósával, s ott megismeri férje családjának halottait. A templomba viszont a többi fiatalasszonnyal együtt megy, s azok között foglal helyet. Ha valamilyen oknál fogva a férjétől különválna, a férj rokonaival is megszűnik a rokoni kapcsolatok tartása, ápolása. 2. Együtt gazdálkodó kiscsaládok Ha van hely a lakásban, akkor az egyik szobát az új pár kapja és külön kenyéren, de együtt dolgozva élnek egy fedél alatt. Ez néha csak egy-két évig tart a házasságkötés után, addig, amíg a fiatalok gazdaságilag megerősödnek, de tarthat a szülők haláláig is. A családba lépés itt is olyan, mint a nagycsaládnál, de más lesz a külső kerete. A fiatalasszony rendszerint teljes (szoba, konyha) bútorzattal költözik be. Nem áll az anyós szolgálatában, hanem elsősorban a saját családja dolgát végzi. A fiatalok jószágja az öregek istállójába kerül, közösen gondozzák, közös a trágyadomb, a szalma és a takarmány. A tűzrevalót azonban külön rakják. Ha a két családnak egy hízója van, feleznek. A szappant is külön főzik, de a lekvárt már közösen. A gyümölcsfa gyümölcsét nem osztják szét, hanem együtt fogyasztják el. A férfiak a határi munkát közösen végzik, s ilyenkor egybefonódik a háztartás munkája is. Csak egy asszony marad otthon, s ellátja a két család minden dolgát. A gazdálkodáshoz összeteszik igaerejüket is, és a hasznot felezik. Ha együtt dolgoznak (nőtlen fiú és a vő is), minden az apa parancsa szerint történik. 3. Külön gazdálkodó kiscsaládok Ez a forma akkor állt fenn, ha a férj a házasságkötés után új hajlékba vitte az asszonyt, vagy mert ezt a mód megengedte, mert a szegénység a fiatalokat erre kényszerítette, vagy ha elváltak az öregektől. Ilyenkor részben vagy egészben megszűnt a gazdasági összetartozás. A férfi is, a nő is megkapta a ráeső részt otthonról: akár ennivaló, akár föld volt az. Ilyen esetben a férj rendszerint napszámos lesz télen, nyáron pedig részesarató. Ha a házasodásig nem volt új hajlék, akkor a pár az öregekhez költözött, majd amikor a ház elkészült, különköltöztek. A házat az egész család gazdasági erejével építették. Előfordult olyan is, hogy a család gazdasági munkáit közösen végezték, de külön kenyéren, s a termést is külön használták fel. 4. A vőség Itt nem a lány követte férjét, hanem fordítva történt minden. A férj nem házasodott, hanem nősült, benősült. Vőnek általában árvagyerek, szegénygyerek ment, vagy olyan fiúgyermek, ahol a családban több fiú is volt. Ezek olyan helyre mentek vőnek, olyan helyre nősültek be, ahol munkaerőre volt szükség, ahol csak lány született a családban. 1166