A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NAGY Géza: Adatok Karcsa társadalmának megismeréséhez

„Elnöklő lelkész úr előadja, hogy tudomására jutott miszerint a pácini róm. kath. plebanus a vegyes házasságban élők református tagjaival oly tartalmú nyilatkozatot íratott alá, hogy gyermekeiket ha házasságkötés előtt nem is történt megegyezés a rom. kath. egyház hitelvei szerint fogják nevelni, egyben jelenti, hogy a tudomására jutott egyéneket fel is hívatta jelen gyűlésünkre. Kéri az egyháztanácsot, hogy e felettébb nehéz kérdésben foglaljon állást. Egyháztanács megütközéssel hallja a lelkész úr előadását, s tekintettel arra, hogy a beidézettek elismerik, hogy férjeik kényszerítése következtében aláírták a kérdéses nyilatkozatot, egyhangúlag a következő határozatot hozza és közli a megjelent beidézettekkel s az ő közvetítésükkel a hasonló helyzetben levőkkel, hogy mindaddig míg az általuk aláírt iratokat vissza nem szerzik s az egyháztanácsnak be nem szolgáltatják a templomi székekben helyet nem foglalhatnak s úrvacsorával nem élhetnek. Sőt hogy kellő példa legyen az egyes könnyen ingadozó egyháztagok előtt, kimondja egyháztanács azt is, hogy mind azon vegyes házasokat, kik hitöknek rovására adtak bármikor is reverzálist, nem tekinti egyháztagnak, részükre templomukban helyet nem engedélyez, a sákramentumok használatától eltiltja, gyermekeiket be nem iskolázza." Azt hiszem, hogy e két egyház közötti villongás is hozzájárult ahhoz, hogy egyre több fiatal kezdte mellőzni az egyházi házasságkötést; minden egyházi áldás nélkül összeálltak, s férj-feleségként - mostani kifejezéssel élve - élettársi kapcsolatot létesítettek. Bár mindkét egyház erős szankciókat helyezett kilátásba, ennek korántsem volt olyan hatása, mint a 19. század második felében hozott tiltó rendelkezéseknek, amikor az ilyen kapcsolatok kialakulására először van példa. A református egyház jegyzőkönyvében erről egyébként az alábbiak olvashatók: „Elnöklő lelkész úr visszapillantva egyházi községünk múlt évi erkölcsi állapotára, elmúlhatatlan kötelességének látja a presbitérium figyelmét felhívni különösen azon szomorú valóságra, hogy ifjaink s leányzóinknál elharapózott azon erkölcstelen állapot, hogy az egyházi és polgári törvényeket mellőzve családalapításra mint egy összveszövetkezve összeállnak s a leányzók bekötött fejjel, mint asszonyok, az úrnak szent házában is az asszonyok között foglalnak helyet. Amelyen elszomorító állapot ez jelenleg ép oly ijesztő kárhozatos kihatása lehet jövőre nézve úgy valláserkölcsi, mint anyagi romlását is ideírván elő népünknek. Különösen is felhívja tehát elnöklő lelkész úr a presbitérium figyelmét, hogy el ne mulasszák az ilyeneket inteni, ha szükséges meg is feddeni és dorgálni, hogy az igaz útra, az erény és a törvény igaz útjára térjenek. Inteni az apákat és anyákat, hogy éberek legyenek s serényen őrködjenek gyermekeik erkölcsi élete felett. De mind ezek mellett már most is egész határozottsággal ki is jelenti elnöklő lelkész úr, hogy ha magok a szülők hanyagok lesznek, s nem fogják legszentebb kötelességüket híven teljesíteni, akkor ha szükséges a hatalmában levő minden eszközzel mint erkölcsi fenyítékkel fogja az ilyeneket sújtani, nevezetesen eltiltja a templomi székek használatától, sőt az úri szentvacsora kiszolgáltatását s egyházi esketést is elvonja tőlük." A vegyes házasságokkal kapcsolatos ellentétek 1945 után megszűntek, s újra hallgatólagos beleegyezéssel vették tudomásul az ilyen házasságokat. Egyébként sem emberi tartásban, sem viselkedésben, sem életmódban nem volt különbség a reformátusok és a katolikusok között. Öltözködésük azonos volt, táplálkozásuk is megegyezett. 1945 előtt még megtartották a katolikusok a böjtöt. Húshagyó keddtől húsvétig minden szerdán és pénteken olajjal vagy vajjal készítették ételeiket. Ma azonban már ez nincs meg. Igaz, abban az időben a református vallású családoknál is gyakran főztek olajjal, csak ez éppen nem kapcsolódott a böjti napokhoz. Köszöntésben nem volt különbség a reformátusok és katolikusok között. Általános köszöntési forma volt az Adjon Isten jónapot (jóreggelt, jóestét, jóéjszakát). A kato1 Nagy Géza: Adatok Karcsa lakóinak erkölcsi és társadalmi életéhez a karcsai református egyház jegyzőkönyvei alapján (1807-1925). Vallási néprajz 2. Protestáns egyházi források, kutatók, hagyományok. Bp. 1985. 100. 2 Nagy i. m. 96. 1159