A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

II. 4. TANULÁS A Karcsa és Pacin közötti gazdasági-társadalmi különbözőség egyik kifejezőjeként értelmezhetjük a társadalmi mobilitásnak azt a területét, ami a tanulással, illetve az azt követően történő elvándorlással függ össze. A páciniak kifejezetten büszkék arra, hogy már a két világháború közötti időszakban számosan mentek el tanulni a faluból, s mindezt nem feltétlenül az egyes családok jobb anyagi kondíciójával magyarázzák, hanem azzal, hogy - ellentétben a karcsaiakkal - nem marasztalta annyira a föld a páciniakat. „Már a háború előtt elkezdődött, hogy 4 osztály után elmentek innen polgáriba. Újhelybe jártak el, jártak Patakra is. Két pap is lett az én korosztályomból (Mészáros István püspök és Cinke Zoltán). Kerültek ki orvosok, ügyvédek, katonatisztek, csendőrök. Parasztemberek gyerekei tanultak, jobban, mint a nagygazdáké. Volt, akit az egyház taníttatott."

39 Elégedetten beszélnek arról, hogy milyen személyiségeket adott a falu a hazának, arról is, hogy az egyes családok kiket neveltek fel. Ehhez képest nem tekintik hátránynak, sőt természetesnek veszik, hogy ezek az emberek elhagyták a falujukat, s - az idősebbek -jószerével továbbra is páciniaknak tekintik őket. „Innen tizenegy orvos van, onnan egy sincs!" - mondja idős adatközlőm.

40 A másik adatközlő azt említi büszkén, hogy édesapja családja két tanítót és egy katolikus papot adott. (Apja bátyja született 1886-ban - Pannonhalmán tanult, s annak ellenére római katolikus pap lett, hogy a görög keleti keresztségét kapta.)

41 Karcsa viszonylag kevesebb gyereket taníttatott, s a tehetséges parasztgyerekek továbbtanulása inkább csak a második világháború után lett jellemző. Onnan sokkal több szakember került ki a mezőgazdaság számára, mint más értelmiségi hivatásra. Ugyanakkor igen sok lett a padagógus Karcsáról, jelenleg a pácini iskolában többen tanítanak közülük. Többen vannak ma rajtuk kívül is karcsai származású értelmiségiek Pácinban. A karcsaiak kifejezetten arra büszkék, hogy az ő értelmiségük zömmel helyben maradt, szemben a pácinival. A karcsai ma is jobban ragaszkodik a szülőföldjéhez, a karcsaisághoz, mint a pácini a saját falujához.

42 Egészében az értelmiség kiformálódásában és társadalmi szerepvállalásában is megragadható különbözőség a karcsaiak és a páciniak között, ami tükrözi falujuk közösségének mentalitását, de vissza is hat arra. III. 1. MÉG NÉHÁNY ADAT A MENTALITÁS MÁSSÁGÁHOZ Megítélésem szerint a birtokstruktúrából, a földhöz való viszonyból, annak megtartó erejéből következett a karcsaiak legjellemzőbb tulajdonsága, amiben elsősorban eltértek, különböztek a páciniaktól. A falu adottságaihoz alkalmazkodva egy erősen munkaközpontú paraszti közösség konzerválta a maga tradícióját. Mentalitására a földhöz való ragaszkodás, gyarapodására az újabb föld vásárlása volt jellemző, amihez igen szűkös gazdasági és társadalmi mozgástér társult. A gyenge társadalmi mobilitás csak növelte a szegények nagy számát, megmerevítette a paraszti munka és az abból való kilépés erővonalait. Alapvetően a munkából következik a karcsaiak mentalitásának számos fő eleme. - Karcsán a paraszt addig dolgozott, amíg bele nem halt!" - mondják a 39 Lovas Istvánné, szül. 1931. 40 Pecák Mihály, szül. 1921. 41 Lovas István, szül. 1923. 42 Nagy Géza, szül. 1932. 1142