A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

ban öltöztek, mint Karcsán. Úgy jártak már a háború előtt, mint egy városi lány. Karcsa a divatot nehezebben fogadta be. Daueros haj itt sem volt a háború előtt! Még utána is Újhelybe jártak fodrászhoz, helyben nem volt női fodrász. Csurkában hordták, felkötötték a hosszú hajat szalaggal. Itt jobban volt üzlet is: zsidók, Hangya szövetkezet. Orvos helyben volt. Gyógyszertár is volt: Pacin jobban ellátott volt régen is."

18 A páciniak azt mondják, hogy a karcsaiak lassabban követték a divatot. Inkább mindig a vagyonról beszéltek: ennyi föld van, ennyi jószág, de sajnálták a pénzt az új holmikra. „Itt felvett valaki egy miniszoknyát, csak pár napig volt téma, hamar napirendre tértek felette. De ott! A karcsaiak falusiak maradtak!" - mondja pácini adatközlőm, utalva a bizonyos értelemben máig ható különbözőségre. A karcsaiak ezt úgy nyugtázzák: Pácinban jobban rázzák a rongyot! Megítélésem szerint, a már jelzett gazdasági-társadalmi különbségek mellett, ebben szerepe volt a bárói család és a Pácinban megforduló idegenek által kínált mintának is. A bárói család más vonatkozásban is befolyással volt a páciniakra. Divat volt, hogy a Sennyei család tagjainak keresztnevét adták a falubeli gyerekeknek. Volt egy család, ahol a báró koma volt: keresztapja volt az egyik fiúgyereknek. A kastélyban dolgozók meg-meghívták a bárót és családját ünnepekre, főleg lakodalomba is, ahová azok általában nem mentek el, de pénzt küldtek. Sennyeit névnapján, Miklós-napkor felköszöntötték a falubeli gyerekek, ő viszont Mikulás-ajándékot adott nekik. Karácsonyra a kastélyban dolgozók gyerekei lábbelit kaptak tőle ajándékba. Felmentek néha a karácsonyi kántálok, újesztendőt köszöntők is a kastélyba: pohár bort, némi aprópénzt kaptak. Egészen birtoka elvesztéséig élt a szokás, hogy az aratás végén a bárót megkötözték, aki azzal váltotta ki magát, hogy vendégül látta az aratókat. Igazából a báró nem szerette, ha alkalmazottai a falubeliekkel érintkeztek, de ő segített a páciniaknak, ha tudott. Pl. ha bíróválasztás volt, akkor - az emlékezet szerint - a szegényebb embert segítette, hogy annak is , jusson valami". Mindezek ma már nehezen feltárható részletek, hasonlóan azokhoz a történetekhez, olykor folklór szüzsékhez, amelyek a Sennyei család egyes tagjainak életéhez kapcsolódtak: szerelmi ügyeiktől az ördöngös kocsis hiedelemkör felbukkanásáig. Számunkra itt mindebből annak kiemelése a lényeges, hogy a földesúr és családja jelenléte, a kastély és népe, maga a földesúri üzem gyorsította Pacin tradicionális műveltségének átalakulását, segítette a település parasztságának polgárosodását. I. 3. KÜLSŐ KAPCSOLATOK Számos egyező és eltérő vonás mutatkozik a két település külső kapcsolatainak rendszerében; mindkettőt alapvetően befolyásolta a trianoni döntés határmódosítása. A határ lezárása előtt Kassa, Királyhelmec és Ungvár volt a gazdasági kapcsolatok fő iránya, csak 1920 után vette át azok szerepét Sátoraljaújhely}

9 Magát az úthálózatot is az 1920-as években megkezdődött korszerűsítéssel tették alkalmassá a megváltozó irányú forgalomra. A Bodrogközben 1924-ben építették az első kövesutat. Addig Karcsáról és Pácinból Nagykövesd felé vezetett jó út. Ha Sátoraljaújhely felé mentek a régi úton, akkor nem a mai nyomvonalon haladtak: a Szent János-hídon mentek át. A mostani - Újhely-Patak - úton csak 1924 után jártak.

20 18 Lovas Istvánné, szül. 1931. Pacin 19 Viga Gyula 1996. 111-165. 20 Nagy Géza szóbeli közlése 1134