A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

szerint a csupán 90 centiméter hosszú botot Sólyom Gyula 1950-ben késztette és 1958-ig „útra" használta. A somfából készített boton alumínium kiveréssel két egyszerű életfaábrázolás mellett 1950 évszám és SEGÍTELEK UTADON felirat található (7. kép).

20 A 6. képen a miskolci Herman Ottó Múzeum viszonylag dísztelen, jellegzetes görbebotjait mutatom be. Ezek között az egyik, a szépen hajlított, klasszikus formájú, dísztelen darab Domaházán készült hántolt borókafából (59.55.1.). Medve Alfonz ajándékozta 1959-ben Lajos Árpádnak. A másik 1967-ben került a múzeumba Sajóecsegről (ajándék Ragályi Lajosnétól - 67.45.124). A somfából készült, 93 cm hosszú bot szárán a sok bütyök még a fáján történt bevágások hatására forrott ki. Ez a bot egyetlen dísze. Ezt az egyszerű díszítő eljárást a pásztorbotok esetében gyakran alkalmazták. Az 64.4.57-es leltári számot viselőt Kisgyőrben Lengyel János készítette, hossza csupán 82 cm. Az egyszerűen ívelt fej arra utal, hogy készítője nem foglalkozhatott rendszeresen görbebotok készítésével. A 67.51.58. számút Gesztelyen készítették és vásárolták, a nyilvántartás szerint „szőlő zúzására használták". A többszöri kézbevétel arról győzött meg, hogy a szőlőcsömöszölő funkció csupán másodlagos kialakítás, a felső rész eredeti funkciója szerint mindenképpen görbebot lehetett, s amikor eltörött, alakították át szőlőcsömöszölő fává. A 69.1.22. szám alatt nyilvántartott görbebotot a Gömör megyei Hét (vagy Kelemér ) községben, Simon Bálinttól vásárolta Bodgál Ferenc. A 84 cm hosszú, alul vaskarikával megerősített görbebotot egy darab természetes ágból hajlították. 8. kép. Botok a Dobó István Vármúzeumból, a) sétabot, b) ösztöke fogója - Nagyréde 20 A Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete című kötetben ólomberakásos képaláírás téves. 1106