A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

SÉTABOTOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON SZABADFALVI JÓZSEF A magyar néprajzi, pontosabban a pásztorkodási és pásztorművészeti irodalom a terelőeszközök között a következő botféleségeket tartja számon: juhászkampó, gulyásbot, fokos és ólmosbot, s alig közöl adatot egy érdekes bottípusról, a görbebotról vagy sétabotról. A téma iránti érdeklődésemet a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteményében található arányaiban is jelentős számú görbebot, gyökérbot, meghajlított fogójú pásztorbot, juhászbot, illetőleg járóbot keltette fel. Az előbbi felsorolás az egyes darabok helyenkénti változó elnevezéseit jelzi. A sétabotok kategóriájába sorolom - a tipikus görbebotokon kívül - mindazokat, amelyeknek a feje a szárához viszonyítva csupán derékszögben van meghajlítva, vagy kivágva, illetőleg azokat a bunkós- vagy gyökérbotokat is, amelyeknek felül bármiféle természetes fogantyújuk van. Közös jellemzőjük, sőt kritériumuk, a tulajdonos testmagasságától függően, a 75-105 cm közötti hosszúság, amely lehetővé teszi rendeltetésszerű használatukat, a járás segítését, a haladásnál a rátámaszkodást. Vessünk egy pillantást idevonatkozó, eddigi ismereteinkre: Görbebot címszó nem található a Magyar Néprajzi Lexikonban, sőt még a pásztorbotoknál sem említik. Az Új Magyar Tájszótár is csak mint csillagképet tartja számon. Kiváló pásztorszótárában Herman Ottó sem figyelt fel rá, más munkáiban sem találtam idevonatkozó adatot, csupán a dobóbot görbeségét említette.

1 Bátky Zsigmond 1906-ban megjelent Útmutatójában azonban már két példányt közölt. Az egyik: Derékszögű fogantyúval és gazdag domború faragással ellátott tárgyat bornak, pdsztorfaragványnak említette. Díszítését így összegezte: „Szárán (csak felső részén) széles levelű cziczkafarklevél kígyózik végig, váltakozva a karikásnyelekre szögezett bőrrózsákra emlékeztető kifaragott rózsákkal. A rózsák sötét vonalkázott alapokból emelkednek ki. Mindegyik vonalkába tűvel zöld pecsétviasz van belehúzva. A cziczkafark apró leveleinek vésett szélei vörös pecsétviaszkkal vannak kitöltve. Alsó részén csak cziczkafarklevél-díszítés van, a rózsák elmaradnak róla. Zala m."

2 A másik: bot, pásztorfaragvány. Lecsüngő makkdísze a bot fejével együtt van kifaragva (1. kép).

3 Útmutatójában másutt közölte a görbebotok előállítását segítő eszközt is: „Bothajlító. Hogy a botnak a kívánt hajlást megadják, ilyen feszítőbe teszik be. Székelyföld" (2. kép).

4 Ugyanezt az adatot közölte A magyarság néprajza I. kötetében is. 1 Herman O., 1914. 209. 2 Bátky Zs., 1906. 102-104. 3 Bátky Zs., 1906. 107-108. 4 Bátky Zs., 1906.54-55. 5 Bátky Zs., 1941.265. 1101