A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜVESSY Anikó: Adatok egy ismeretlen mezőcsáti fazekascsaládról

tollazatát. A minden elemében kiforrott munka tehetségét és stílusának tisztultságát jelzi, de jelzi azt is, hogy a későbbi csati stílusra és egyes fazekasokra milyen hatást gyakorolhatott, kikkel, mely műhelyekkel állhatott kapcsolatban. Mivel eddigi ismereteink szerint 1839 után működésének nyomát sem tárgyakban, sem anyakönyvi adatokban nem találtuk, arra következtethetünk, hogy valamilyen ok miatt (halál, elköltözés) Mezőcsáton huzamosabb ideig nem dolgozott. Díszítményeiből néhány elem korábbi és későbbi darabokon is fellelhető, a gránátalma, a tulipán, a kinyílt virágtányér és a kétszirmű, bibés virágbimbó, a pontsorral díszített hullámvonal, a különböző, barnával előrajzolt színes levélsor, az ívelt vonalakból összetevődő stilizált növényi ág. Míves madarai az őt követő csati fazekasokra alig hatottak, leginkább a csőrükben tartott leveles ág egyes elemei éltek tovább. Szépen formázott zömök miskakancsói, azok plasztikus díszítménye és írókával rajzolt motívumai a későbbi tiszafüredi munkákon jelennek meg, és ez a hasonlóság annyira szembeszökő, hogy az 1839-es miskakancsóját korábban tiszafüredi munkának is tartottuk. Tála peremornamentikájáról, a háromszögbe rendeződő eltérő színezésű vonalakról is hasonlót állapíthatunk meg, mert mindkét közép-tiszai központ korai emlékanyagában, főként Csaton Kovács Dániel, Tiszafüreden az pedig az idősebb Nyúzó Gáspár tálasedényein előfordul. A teljes keretben megjelenő plasztikus gombolás pántjai Csaton a Rajczy-műhelyt jellemzik még, míg Tiszafüreden a 19. század első felében ez az uralkodó forma. Ez a stílushasonlóság több forrásból is táplálkozik. Tiszafüred fazekasai a 19. század elején, Mezőcsáthoz viszonyítva némi időkéséssel leginkább a miskolci fazekascéhhez kötődtek (Fitzere János, Nagy Antal, nemes Otrokótsy Károly, Tolnai Sámuel, nemes Paál Ferenc). Részben Miskolcon tanultak, részben legényéveikből töltöttek ott több-kevesebb időt.

24 A tiszafüredi ifjú Nagy Mihály munkásságának kezdetén (18451847 között) számos mezőcsáti, leginkább Rajczy Mihály műhelyéhez köthető elemet használt. Egyik 1847-es szerkesztett díszítményü miskakancsója csak színezési sorrendjében, évszámírásában és plasztikus arckiképzésében tér el némileg a Rajczy-miskáktól. 1844-ben a Néprajzi Múzeum gyűjteményében van egy olyan miskakancsó, mely felirata szerint a Rajczy-mühelyben készült, de kézírása, helyesírási sajátossága - a szóvégi „N" betű kettőzése a ragoknál - és a díszítmények apróbb jellegzetességei mind arra utalnak, hogy ez a kancsó az időlegesen Mezőcsáton, a Rajczy-műhelyben dolgozó ifjú Nagy Mihály munkája.

25 Fazekas János rokonsága révén az idősebb Rajczy Mihály műhelyében is dolgozhatott. Ha 1828-ban, az összeírás idején az apai műhely legénye, akkor biztosan nem időszakos lett volna Fazekas Mihály műhelyének működése. Az apáról azt is feltételeztük, hogy a mázasmunka gyártásában nem lehetett túl járatos. Fiának ezért más műhelyeket is fel kellett keresni a magasabb technikai tudás elsajátítása céljából. Erre legalkalmasabbnak nagybátyja, az idősebb Rajczy Mihály műhelye látszott, mely az összeírás szerint az adott korban a mezővárosban jelentősebbnek számíthatott. Fazekas Jánost ehhez a műhelyhez szorosabb rokoni szálak fűzték, anyja Rajczy lány volt, a fazekasmester nővére. Fazekas János házastársát, nemes Nemes Borbálát viszont Rajczyné szűkebb rokonságából választotta. Esküvőjén, 1830. február 24-én Rajczy Mihály tanúskodott.

26 Stílusban azonosítható munkáin a későbbi Rajczy-darabok díszítmény-előzményei is jól felismerhetők. Ezek a motívumok Tiszafüredre a Rajczy-műhelyen keresztül ifjú Nagy 24 Füvessy A., 1990. 25 NM 131242. 26 Mcs VA 11/907. 1098