A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

nagypénteken tették ki a magnak valót a harmatra (Ethn. 2. 400). Az átnedvesedett szemek kétségtelenül könnyebben keltek, ezért a 19. század első felének gazdasági irodalma is ajánlotta ezt az eljárást. Eszerint a másnap elvetendő búzát éjszaka kitették a harmatra, hogy vizesen könnyebben keljen ki. „A harmatlepte gabona magból hosszabb szalma, hosszabb kalászok, nehezebb, s így tökéletesebb magok teremnek" (A történeti, gazdasági és mesterségi esméretek tára 1829. 2. 310). A vetés előtti napokon az egész ház élete megváltozik, mert sok mindent nem szabad, illetve kötelező elvégezni a termés sikere érdekében. Számos helyen tiltották a kenyérsütést, de még a kenyérpirítást is. Kalotaszegen ezt éppen úgy megtaláljuk (Kós Károly 1941^14. 72), mint Szilágyfőkeresztúron, ahol az anya így oktatta a lányát: „Aznap liszttel ne járj, mert üszkös lesz a búza" {Csiszár Mária 1978. 77). Szatmárban (Porcsalma, Szendrey Zsigmond 1928. 30) azt tartották, hogy a vetéskor történt kenyérsütés miatt üszkösödik a búza, de a Palócföld egyes részein a főzést, sőt a tűzgyújtást sem javallottak (Balassa Iván 1989. 29). Hasonló a helyzet Szegeden és környékén, ahol nemcsak kenyeret nem szabad volt sütni, de még a tűzhelybe se gyújtottak be, a hamut se háborgatták (Bálint Sándor 1977. 2. 299). Doroszlón (Bács-Bodrog m. Kovács Endre 1993. 25): „Amikor pedig vetni kezdtek, tiltva volt a kenyérsütés, nehogy miatta üszkös legyen a termés". Ugyanez a vélemény a baranyai Diósviszlón (Berze Nagy János 1940. 174) és a Bakony falvaiban is (Káldy József \90S. 288). A korántsem teljes felsorolásból úgy látszik, hogy ez a hiedelem a magyar nyelvterület különböző, egymástól távol eső pontjain előfordul, akárcsak a kenyérpirítás tilalma (pl. Szamoshát SzamSz; Jármi, Szatmár m. Szendrey Zsigmond 1928. 30. stb.). A fenti hiedelmek kétségtelenül a tüzek égető, elszíntelenítő hatásával vannak kapcsolatban, de a vetőmagot őrizni kell a liszttől is. Ezért nem szabad a vetőmagot liszteszsákban tartani Kalotaszegen (Nyárszó, Kolozs m. Kós Károly 1941-44. 72). A vetés napján az ilyen zsákot nem ajánlották még kirázni se, hogy megvédjék a búzát az üszögtől (Szamoshát SzamSz 1. 117; 2. 428). Ez a hiedelem megtalálható még a Zempléni-hegységben is (Ikvai Nándor 1967. 90). Érdemes megjegyezni, hogy a liszteszsákhoz sokféle, eddig kevéssé ismert hit kapcsolódik. Kolozsvárt 1584-ben a tehenet, amelyik elkóborol „...egy liztes sakál verd ky az kapudon" (SzT 7. 1170). A vetés kifejezetten férfimunka, amit a nők csak nagy szorultság esetén végezhetnek nemcsak a magyaroknál, hanem más népeknél is. 1958-ban Kishután (Abaúj m.) lefényképeztem egy asszonyt búzavetés közben és szerettem volna több felvételt is készíteni, de társával együtt valósággal elkergetett, mert szégyellték, hogy ezt a munkát távol lévő „drótostót" férjük helyett kellett végezniük (Balassa Iván 1964. 72). A nők csak maghordók lehettek a vetés munkájában, vagyis ha a vető zsákja vagy abrosza kiürült, azt pótolhatták (ÚMTsz). De bizonyos helyzetekben ezt sem tehették. A Kalotaszegen megfogalmazott megállapítás érvényes az egész nyelvterületre: „Vetőmaggal nem járhat olyan asszony, akinek nincs rendben a dolga (menstruáció idején), mert üszkös lesz a gabona" (Magyarbikal Kós Károly 1941-44. 72). Hasonló tiltást jegyeztek fel Csicsér és Szirénfalva (Ung m. Kotics József 1989. 29) településeken, ahol az „olyan helyzetben" lévő nő még csak nem is érhet a vetőmaghoz. Mánfán (Baranya m. Berze Nagy János 1940. 176) „Menstruációs asszonynak a vetőmagot még látni sem szabad, nehogy a gabona piszkos legyen". A vetés előtti és általában a vetés napjain tiltották a nemi érintkezést. Ennek okát egy férfi így magyarázta meg: „Az asszony bűnössége az emberre is átragadhat éppen ezért tilos asszonnyal hálni vetés előtt (Erked, Szilágy m.), mert a búza akkor megüszkösödik" (Csiszár Mária 1978. 77; Kós Károly 1941-44. 72). Ezt tartják Ung megye egyes 1046