A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

/. kép. Kötényből vető ember. Grác környéke 13. .ÍZ. Der Steierische Bauer Gratz 1966. Ha végigtekintünk az MNA kézi gabonavetés eszközeit bemutató lapján (19), akkor világosan látszik, hogy a térképet kitűnően szerkesztő Szolnoky Lajos az összes elnevezésre egy általános „vetőlepel" szót használ, mely különben a nyelvjárásokban ismeretlen (MTsz, ÚMTsz), hogy ezt elsősorban Dunántúlon, a Kisalföldön, a Duna-Tisza közének déli részén, szórványosan a Parciumban és Erdélyben használták. A térképes ábrázolás mintha azt sugallná, hogy a vetőabrosz nyugatról kelet felé terjedt. Ezt később elősegíthette, hogy a mezőgazdasági szakirodalom inkább ezt pártfogolta. 1846: „...értelmesebbek vetőruhából vetik a magot" (MG 1. 286). Mások meg sem említik a zsákból történő vetést, hanem angol minta szerint a vetőkötényt ajánlják (KBM 3. 95-98). A német nyelvterületen a középkorban abroszból vagy kötőből vetettek (Bentzien, Ulrich 1980. 72. VI, VIII. tábla). A szepességi, 16. század első negye2. kép. Vetés kötényből. Templomi táblakép. Nagyőr (Strazky; Szepes m.) 16. sz. első fele. Soha, Kovacevicova 1987. 33. 1026