A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

avagy annyi üdővel az után. Előbb kell az magas, és fövenyes földeket bé vetni, hogy sem mint az alacson, és lapály helyeket" (Uo. 43-44). Lippay János széles körű ismeretét és gondolkozását „Az Kegyes Olvasóhoz" intézett bevezetője, de különösen annak néhány mondata jellemzi: „...egy arányú regulát nem szabhattam az egész Magyar Országra; mivel Magyar Országnak részei, és tartományi sem mind egy arányúak: mert néhol mind csak sík mezők, és lapály földek vannak, úgy mint Tiszántúl, a Nyírbe, Budán alól a pusztákon, más sok helyeken-is; és azért melegebb tartományok-is azok. Némely része elegyes, hegyes völgyes, dombos, és egyenes-is. Némely pedig csak hegyes, és foltonként vannak völgyeken a szántó földek, imitt amott az irtoványok: illyenek Trincsénnek egy része, Turócz, Liptó, Árva, Szepes vármegyék, és Lengyel Ország felé a Krainak. Az hideg-is jobban éri őket és tovább tart. Hasonlóképpen a majorságbeli munka-is előbb jár, a hol melegebb vagyon, az a hol közép szerént; utólylyára a hol leg hidegebb vagyon. Kiki mind azért alkalmaztassa magát az az földnek csinnyához, és az égnek szokott folyásához, és a régi meg ért szántó embereknek értelmes serénységéhez...". Tudomásom szerint ez az első olyan magyar feljegyzés, mely a helyi talaj, időjárásjelenségek figyelembevételét ajánlja. Bél Mátyás (1984. 125) 1730 körül az egész országra vonatkoztatva azt állapította meg, hogy szeptember elején vagy legalább két héttel Mihály-nap előtt vetik a búzát, a rozsot és az árpát. Nagyváthy János (1821. 102) a vetés idejéről azt tartja: „...tanátsosabb korán vetni, mint későn. A régiek már Egyed napkor (szept. 1.) vetettek ama Csizió verse szerint: Vess búzát Egidi, árpát zabot Benedicti. Sőt 1783-ban már Bertalan napkor (aug. 24) zöld vetést láttam Sz. Király Szabadiban" (Veszprém m.). A mezőgazdasági szakirodalom a 19. század első negyediben azt írta, hogy „A búza-vetésnek leg-jobb és legalkalmatosabb ideje a mi Klímánkban (ti. Komárom környékén - B. I.) September elejétől fogva Október közepe tájáig tart. Ehhez még hozzáfűzték, hogy a melegebb déli területeken pl. a Bánátban ezt még október végéig is kiterjeszthetik (MGB 1824.85). A 20. század elején a szakemberek megállapították, hogy a búzát szeptembertől november közepéig vetik, de minél hamarabb földbe került, annál jobb termést lehet remélni. Az őszi árpa augusztus és szeptember. Míg tavasszal március elejétől április végéig az időjárásnak megfelelően kell vetni (ML passim). Azt hiszem, hogy a fenti néhány adat, ha nem is bizonyítja, de legalább érzékelteti, hogy az utóbbi 5-6 évszázad alatt a legfontosabb gabonaneműink vetési ideje nem, vagy alig változott. A különbségek elsősorban abból adódtak, hogy egyre inkább figyelembe vették a talajt, az időjárást, a fajta- és egyéb adottságokat, melynek megfelelően a Kárpát-medence különböző vidékein ugyanannak a gabonának máskor és máskor volt a vetése. Bizonyos időpontok, időszakok azonban tájékoztatást adtak és most ezek közül lássunk néhányat. 1. Az égitestek meghatározó szerepe A Hold az az égitest, melynek a termesztett növényzetre gyakorolt hatását a legrégibb időtől kezdve hitték és számon tartották (Balassa Iván 1991. passim), különösen igaz ez a megállapítás a gabonavetés időpontjának, időszakának kijelölése esetében. Lippay János a Hold és a növényvilág kapcsolatában általánosságban megállapította, hogy a holdfogytára vetett vagy ültetett növények gyökerükre, a holdtölte előtt elvetettek pedig szárukra, termésükre gyarapodnak (1662/1721. 24). A továbbiakban pedig azt javasolja, hogy „Ha az új hóid előtt, vagy utána három nappal vetsz búzát nem nő abban konkoly. Némely helyeken Kántor héten vetnek" (Uo. 44). 1013