A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

Megjegyzések: A „Lanszki" család jó példának minősült a mezőkövesdi birtokos parasztok 20. századi történetéhez. Nyomon kísérhetjük az egészség és betegség viszonyait. A gazdasági törekvést, a kiemelkedni szándékozást. Illetve a második világháborút és annak következményeit, a „kisemberre" kifejtett kegyetlen hatását. Ezért a továbbiakban 4. (János) nagy kort megért gyermektől részletes életrajzot közlünk, melyben a fentiek magyarázatát meglelhetni.

29 Az előbbiekben bemutattunk egy hétnemzedékes férfiágon követett kövesdi paraszt család származási táblázatát (ún. családfát). Ezt követi majd a női ágakon vezetett geneológiai táblázat. Ez egy mezőkövesdi (matyó) egykor telkes jobbágy, majd a polgárosulással parasztgazda család, éspedig a Hajdú Ráfis család táblázata. Megjegyezzük, hogy a Hajdú vezetéknév nem feltétlenül a mai Hajdúságból (az ún. „öreg" hajdúvárosok) való származásra utal, hiszen másutt is voltak hajdú települések. Ezek természetesen nem Bocskai István erdélyi fejedelemtől vették hajdú mivoltuk eredetét, más jogon jutottak (ha egyáltalán rendelkeztek) a hajdú szabadságjoghoz. Ilyen típusú települések voltak a Hernád és a Sajó mentén, továbbá Zemplénben.

30 Az persze a történészek (vagy az etnográfusok) különös szerencséje, hogy a családban szájról szájra (apáról fiúra) szállt az az „eredet mondájuk", melyet már említettünk, s ami most - a felsorakoztatott adatok birtokában - igazolva látszik. Az egységesnek tűnő paraszti mezőváros társadalmában nem játszott jelentős szerepet a kézművesség, sem a kereskedők. Az egy „görög" kivételével nem ismerünk más kereskedőt a 18. század folyamán Mezőkövesden. Egyébként a két réteg a késő feudális korban a polgárosodás letéteményese lehetett városunkban is. Ezek feszítik szét a mezővárosi jogokkal körül bástyázott hagyományos település kereteit, mire bekövetkezik a jobbágyfelszabadítás (1848). A kisnemességnek

n nem jutott jeles szerep itt, hiszen nagy valószínűséggel mindenik família jobbágy állapotú volt, taxás háznak tulajdonosa és jobbágytelken gazdálkodott. A külső telek nem volt dézsmaköteles. 29 A Lanszki család leszármazottai (gyermekek): A 4. gyermek János (1915-1997) a második világháborúban volt, hol orosz fogságba esett. 1947-ben került haza, majd egy évre rá megházasodott, felesége Barczi Erzsébet (1920-). A fiatal házas Lanszki János sógorával közösen Zsedényi Miklós Csincse Vérhalom pusztai 50 kholdas birtokát feles bérletbe felvállalták. Ez az 50 kholdas földterület is része volt a múlt században szerzett Kubik Gyula (vasúti főmérnökként dolgozott) -féle birtoknak. Ebből az 1945-ös földreform 50-50 khold birtokot hagyott saját kezelésben. Az egyik lánynak (Anna) volt a férje az említett Zsedényi Miklós (7 lánya volt). Hasonló feltételek mellett bérelt földet még további 4 mezőkövesdi paraszt. Ezek: Énekes Pető József, Barzsó József, „kömse" Gáspár, Nyeste János. Az időközben tovább csonkított Zsedényi birtokot 1956-ig bérelték. Ezt követően költöztek vissza Kövesdre. 5. Lanszki József (1919-1947) állami rendőr volt Budapesten, orosz hadifogságban halt meg Kresznalúcsiban. 6. Lanszki Erzsébet: (1921—) Csirmaz Andrásné (1916-). A férje „Kupak" Lázár építési vállalkozónál volt „mindenes"; házasságot kötöttek 1939-ben. 7. Lanszki Pál (1923-1993) csizmadiasegéd. Felesége Bozsik Piroska (1927-1983) mátraházi származású, fiútestvérével Lanszki Pál az orosz hadifogságban ismerkedett meg. Úgy nősült Mátraházáról. 8. Lanszki István (1925-) adatközlőnk, 1972-ben nősült, Újhelyi Idát (1926-) vette feleségül. 9. Lanszki Borbála (1928-) férje egy mezőkövesdi születésű, de Ócsanáloson élt (Kiss János 1924-1986) paraszt. Férje szülei Kiss Pál István (18921965) és Jacsó Erzsébet (1895-1979) Mezőkövesden laktak és gazdálkodtak. 1929-ben eladták a kövesdi vagyonukat és abból megvették az Ócsanálos melletti 40 kholdas Csűrje tanyát. A tanyás gazdává előlépett Kiss Pál Istvánnak négy fiúgyermeke született. Az 1950-es gazdaságpolitika megnyomorító hatására 1950-ben átadták a tanyabirtokot az államnak és visszaköltöztek Mezőkövesdre. 10. Lanszki Mária (1930-1998) férje Tóth Gáspár (1932-1988). Az após Tóth Gáspár apja a tsz-fejlesztést célzó erőszakos agitáció következményeként agyvérzésben elhalálozott. 30 Dankó Imre: A Sajó-Hernádmelléki hajdútelepek. Sárospatak, 1955. Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei I. 31 Sárközi-Sándor i. m. 111. 973