A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Két felföldi szekértípus (Láncos lajtorja és nyári szekér)

4. kép. Szénahordó szekér, közepén „lyukas", láncos oldalakkal. Dobsina (Dobsina, Gömör m.) Borovszky S. é. n. (1903) 171. nyomán legtöbb alkatrészét. A szénahordó szekér vasalása minimális, alkatrészeit is jórészt faszögek fogják össze. Régtől tesznek sínt (ráfot) a kerekekre, és az alváz egyes pontjaira. Ezt a szekeret átalakítani, szétszedni nem szokták, lajtorjáit nem cserélgetik. Használói a kb. 110 cm szélességű láncos lajtorja célszerűségét a vidék terepviszonyaival indokolják. Ugyanis a lejtős hegyi utakon a magas kerekű vagy a magasan rakott szekér könnyen felborulna. Ezért a rakomány csak 50-80 cm-rel (két zákruti = szarvalás) magasodik a szekéroldal fölé, majd egy hosszú nyomórúddal, azt pedig a két végén lánccal szorítják le. A szekér közepe táján a rakomány kitüremkedik, ameddig a lajtorjaláncok engedik. A lábtartó fát a helyén hagyják, mert a szénahordók egyike arra szokott állni ellensúlynak, amikor borulásveszélyes terepen haladnak. Szűk és mély utakon a kétoldalt kitüremkedő széna gyakran menti meg a szekeret a teljes felborulástól. Az itt leírt szekértípust Lőcse vidékén több faluban - pl. Alsó-Répás (Nizné Répásé) és Tarcafő (Toryska) - használták az 1970-es években. Ezeknek a falvaknak manapság szlovák és ruszin lakossága van. Hasonló formájú és méretű, azaz láncos lajtorjával készült szénahordó szekeret örökítettek meg az 1900-as évek elején Dobsinán (Gömör m.) és Zólyomlipcsén (Slovenská L'upcá).

7 Dobsinát akkoriban főként buléner dialektust beszélő német bányászok lakták, Zólyomlipcsét pedig zömmel szlovák parasztok (4-5 kép). Dobsina közelében Felső-Sajó (Vysná Slaná) és Sajóréde (Rédova) szlovák parasztjainál az 1960-70-es években még magam is láthattam ilyen szekereket. Használatos volt a láncos lajtorjával és lábtartóval készült szénahordó szekér a Bódva folyó felső völgyszakaszán is. Saját terepbejárásaimból tudom, hogy elsősorban Stósz, Alsó- és Felső-Mecenzéf (Medzev) népe ragaszkodott hozzá, de akadt belőle a délről szomszédos magyar, ruszin és szlovák településeken is. így Jászon (Jasov), Já7 Borovszky S., é. n. (1903). 171. 946