A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PETERCSÁK Tivadar: Paraszti gazdasági közösségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

zelés, favágók munkabére), de még a tagoknak járó fa hazaszállításának a fuvarköltségét is. Ezen felül 1989-ben 1000 forint részesedést is osztottak a tagoknak köbméterenként.

47 A fenti gazdasági szervezetek a mezőgazdaság kollektivizálásának az időszakában, főként 1961-64 között szűntek meg. Az erdőbirtokossági társulatok megszüntetését kimondó 1961. évi VII. törvény értelmében erdőik egy része állami tulajdonba, más része a termelőszövetkezet használatába került. Csak néhány településen (pl. Regéc, Újhuta, Sajóvárkony) maradt meg máig működő közbirtokosság, erdőbirtokosság. A társadalmi rendszerváltozást követően, a kárpótlás, illetve az új agrárviszonyok figyelembevételével megjelent az 1994. évi XLIX. törvény az erdőbirtokossági társulatokról. Ez szabja meg az új szervezetek alapításának feltételeit és működésük kereteit.

48 Összegezve a paraszti gazdasági közösségekről közölt ismereteket megállapíthatjuk, hogy azok fontos gazdasági funkciót töltöttek be megyénk falvainak életében. A közbirtokosságok a jobbágyfelszabadítás után létrejött kisparaszti gazdaságok működését koordinálták adott gazdasági feladatok elvégzésére. A különböző gazdasági közösségek legfontosabb célja az osztatlan közös birtokok, az erdők és legelők használatának szabályozása, igazgatása és kezelése. A közbirtokossági tagok közgyűlése döntött a legelőrendtartásról, a favágás rendjéről, a pásztorok fogadásáról. A favágás és faosztás módozatainak, a legeltetés rendjének a meghatározása, a közmunkák szabályozása és szervezése, a pásztorok felügyelete, az apaállatok beszerzése és takarmányozásának biztosítása pedig a választott közbirtokossági vezetőség feladata volt. A közösségi szervezetek saját ingó és ingatlan vagyonnal is rendelkeztek. A hegyvidéki falvakban a rossz földművelési adottságok pótlására a 20. század elejétől történt közös erdővásárlások újabb gazdasági közösségeket hoztak létre, majd az 1945-ös földosztás (erdőjuttatás) révén új erdőközösségek alakultak. Ezek működésénél az egykori úrbéresek közbirtokosságainak a hagyományait, tapasztalatait vették alapul. Az utóbbi évszázadban megalakult paraszti gazdasági közösségek ugyan jórészt központi rendeletek hatására jöttek létre, de mindennapi működésük során a helyi hagyományok és a lokális gazdasági érdekek érvényesültek. Összekötő kapcsot jelentettek a hivatalok és az erdőt-legelőt használó közbirtokossági tagok között, illetve a település sajátosságainak, a közgyűlés döntésének megfelelően szabályozták az osztatlan közös vagyon kezelését, és az abból történő részesedést. A működés során belső autonómia és rendszeres közösségi ellenőrzés érvényesült. 47 Énekes László vezetőségi tag (1923) adatait ezúton is köszönöm. 48 Az erdőbirtokossági... 939