A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PETERCSÁK Tivadar: Paraszti gazdasági közösségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

PARASZTI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN PETERCSÁK TIVADAR A korábbi néprajzi leírásokkal, a paraszti gazdálkodás hagyományos formáit feldolgozó tanulmányokkal szemben az utóbbi évtizedekben számos dolgozat jelent meg a gazdasági közösségekről, szervezetekről.

1 Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző kistájain évszázadokon át meghatározó gazdasági ágazat volt az állattartás és az erdőhasznosítás. Az állatok számára táplálékot nyújtó legelők, az építkezésekhez és szerszámokhoz alapanyagot, az emberi táplálkozáshoz és állati takarmányozáshoz nyersanyagot biztosító erdők paraszti használatát országos törvények, helyi földesúri és törvényhatósági rendelkezések, illetve az ezek nyomán létrejövő lokális gazdasági közösségek szabályozták. Megyénkben éppen úgy, mint az ország más tájain, a jobbágyfelszabadítás előtt a földesúr és a jobbágyok közösen használták a falvak legelőit, az erdőben pedig a földesúr faizást engedett a jobbágyainak, zselléreinek, akik ezért különféle szolgáltatásokkal tartoztak. Az 1948-as jobbágyfelszabadítás alapjaiban változtatta meg az úrbéri séget, és a jobbágy szabad tulajdonosa lett az általa művelt földnek. Ugyanakkor rendezetlenül maradt az erdő és a legelő kérdése, amelyet I. Ferenc József 1853. március 3-án kibocsátott nyílt parancsa, az úrbéri pátens oldott meg. Ez kötelezővé tette a legelő és az erdő korábban csak engedőleges elkülönítését a földesúr és az úrbéresek között. Az elkülönítést a rendelet nyomán felállított úrbéri bíróságok intézték. A legtöbb vita az egy jobbágy telekre eső legelő- és erdőjárandóság holdmennyisége körül bontakozott ki. A rendeletben megszabott jobbágy telkenkénti 4-22 hold közötti legelő- és 28 hold közötti erdőmennyiség

2 kiszabását a legelő és az erdő minősége, az úrbéri faizási haszonvétel gyakorlata befolyásolta. A jobbágy telket vették alapul, és nyolc úrbéri zsellér számára egy egész telek utáni legelőt és erdőt számítottak.

3 Területünkön az 1850-es évek végétől az 1870-es évekig zajlottak a tagosítási és elkülönítési perek. Ezek végeztével településenként megszabták az egy telekre jutó legelő és erdő mennyiségét és külön kimérték a volt úrbéresek számára. Példaként néhány hegyközi falu adatait közlöm a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban fellelhető anyagból.

4 1 A teljesség igénye nélkül: Csizmadia A., 1977.; Hegyi /., 1975.; Varga Gy, 1976.; Mádai Gy., 1965., 1984.; Petercsák T., 1979., 1985., 1987a., 1987b., 1989., 1992., 1994.; Szabó L 1979-80.; Deli E., 1984.; Balogh I., 1994.; Halász R, 1991.; Paládi-Kovács A, 1981.; Szabó I.Szabó L., 1977. 2 1200 négyszögölével véve 1 holdat. 3 Csizmadia A., 1977. 35. 4 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc (BLM), VII-l/c. 117., 80., 179., 184., BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely (BLS), VII-2/c. 56., 3. A jobbágytelek mennyisége községenként változik: Alsóregmecen 1 hold (1200 négyszögöl) belsőség, 22 hold szántóföld, 6 kaszavágó rét (BLS. VII-2/c. 3.), Villyben 24 hold szántóföld és 6 embervágó kaszáló (1000 négyszögöl - BLS. VII-2/c. 56.), Nagybózsván az 1 hold belsőségen kívül 24 hold szántó és 8 kaszavágó rét (BLS. VII-l/c. 179.). 927