A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

GODA Gertrúd: A hatalom és a művészet – a Miskolci Egyetem köztéri alkotásai

7. kép. Varga Éva: Mikoviny Sámuel (1992) 8. kép. Cyránski Mária: Jacquin, N. (1992) (fotó: Fojtán L.) (fotó: Fojtón L.) szervező látványelemévé lett, mégsem kapott sem külsejére, sem belső tereibe társművészeti alkotást. Ennek legfőbb magyarázata az, hogy elhalt az a gondolat, mely az építészetben oly fontos szerepet szánt a képzőművészetnek, azaz nem kapták meg azt az „ösztönzést" az építészek, hogy ezzel az eszközzel mint a hatalom propagandaerejével számoljanak. De így is vitathatatlan, hogy az épület önmagában jelentős térkompozíciót alkot az étteremmel együtt, valamint a sportcsarnokkal, melynek megjelenése ugyancsak magán hordozza a saját születési korát, az 1980-as évek elejének stílusát. Ez az időszak a Miskolci Egyetem profilváltásának korszaka is. Új épületszárny készült a Jogi Kar számára, s a már meglévő központi bejáratot egy új aulával kapcsolják ehhez. Ferencz István terve (1981) 1986-ra készült el. Ismét fontossá vált a reprezentatív belső tér, az aula eszmét hordozó kifejezése. Átkerültek a legszebb bronzszobrok és az újakkal kiegészülve egész galériát alkotnak, megadva azzal az intézmény tekintélyét külsőségében is. Utánöntések készültek Markup Béla munkáiról, melyekről már szó esett a Selmeci Múzeum és Könyvtár kapcsán, az újak pedig főképpen Varga Éva (1949) nevét dicsérik. {Delius Christof, Mikoviny Sámuel, 1992) Cyránski Mária (1940) szépen mintázott portréi a tér méltóságteljes hangulatát fokozzák (Jacquin Nikolaus, Scopoli Giovanni). (Itt kell megemlíteni azt a sajnálatos tényt, hogy a 14 mű közül három nyomtalanul eltűnt.) Az ünnepi pulpitus mögé a Miskolc Város Tanácsa ajándékaként Szász Endre 62 m

2-es muráliája került. Az allegorikus kompozíció címe A tudás fája, anyaga hollóházi síkporcelán a művész saját kivitelében. Az apró arcképeket összefűző famotívum egyaránt alkalmas a közeli és a távoli szemlélődésre, de a méret gigantikussága és a rokokó 897