A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PIRINT Andrea: Moholy-Nagy László és a kubizmus

Moholy-Nagy 1929-ben megjelenő könyvében adja elsőként terjedelmes ismertetését a kubizmusnak.

21 Az interpretáció megvilágítja a művészben régóta élő kubizmusképet. Amikor a könyvet írja, már olvasmányélményei is gazdagabbak ezen izmussal kapcsolatban. Három munkára tesz utalást, melyek közül egyik Gleizes-nek a Bauhausbücher sorozatban megjelenő könyve.

22 Moholy-Nagy a kubizmus története szempontjából hívja fel az olvasó figyelmét e munkára, pedig a könyv nemcsak a „történetet" mondja el. A Bauhaus Gleizes-nek két tanulmányát fűzi össze: az 1928-ban megírt „A kubizmus története" c. írását, és az 1925-ből való, „A kubizmus, egy új formatudat" c. tanulmányát. Minthogy a Bauhaus könyvsorozatában e kubizmus-interpretáció 13. kötetként közvetlenül megelőzi Moholy-Nagy 1929-ben kiadott könyvét, önként adódik a két kubizmus-ismertetés összevetése. Ám az összevetés során nem sok érintkezési pontról lehet beszámolni; különbségekről annál inkább. Moholy-Nagy Picassón keresztül mutatja be a kubizmust, akinek munkásságát Gleizes háttérbe szorítja, és amit ír róla, az inkább elítélő, mintsem elismerő. „Bár az ösztöne rendkívüli, Picasso lelkiismeretének és bölcsességének logikája gyengébb, mint Gris-é és Metzingeré" - írja Gleizes.

23 MoholyNagy számára Picasso művészete „telítve van meglepetéssel, frissességgel és vitális törvényszerűséggel".

2 Itt már meg is ragadható kettejük eltérő megítélésének oka. Gleizes számára a kubizmus az értelemmel dolgozik, melyben a tapasztalati tényezőknek nem enged teret. A legjelentősebb periódusnak a harmadik szakaszt tartja, s amikor ezt méltatja, visszatekintve az előző két szakaszra, így ír róluk: „...még nagy szabadságot engedett meg az egyéni temperamentumnak az empirikus önkifejezésre".

25 Moholy-Nagy az újításokat szereti a művészetben, Gleizes számára a kubizmus harmadik fázisában megalkotott törvény a mérce. És leginkább, míg Moholy-Nagy a tér tényleges birtokbavételében látja a művészet továbbfejlődését, Gleizes a festészetről ír. Ami közös a két interpretálásban, az csupán a kezdetekre vonatkozik: a cézanne-i úttörésre, és az első fázis jellemzésére. Ezután Moholy-Nagy számára a kubizmus továbbfejlődése nem a festészeti módszerben jelentkezik, hanem az anyaggal való közvetlen kapcsolat kialakításában, a faktúraértékek felmerülésében, tulajdonképpen - bár nem él e meghatározásokkal - a kollázs és az assamblage megszületésében. E tekintetben követi végig Picasso alkotói fejlődését, s megtorpanásnak tartja, hogy végül visszakanyarodik a síkhoz. „A valódi problémát ezzel megkerülte" - írja, és hozzáteszi, hogy később a konstruktivisták „veszik fel ismét a problémák fonalát".

26 Picasso az orosz művészetre sorsdöntő hatással volt. A szuprematizmus és a konstruktivizmus megteremtői, Malevics és Tatlin, egyaránt Picasso kísérleteiből indultak ki. Tatlin számára kifejezetten az anyagkísérletek játszottak kulcsfontosságú szerepet, amelyeket Picasso műtermében 1914-ben látott. A Párizsban tapasztalt élményei - valószínűleg karöltve az orosz ikonkutatás területén megnyilvánuló faktúra iránti érdeklődéssel - Tatlinban életrehívják faktúra-anyag elméletét; reliefek, assamblage-ok kialakítására ösztönzik. Moholy-Nagy kubizmus iránti érdeklődésének szempontját - véleményem szerint - a tatlini magatartás határozza meg. Személyesen nem találkoztak, de Moholy-Nagy Berlinben hallhatott 21 Moholy-Nagy László: Az anyagtól az építészetig, i. m. 22 i. m., 1. 10. jegyzet. Másik két írás: Raynal „Picasso" című könyve, Fritz Burger „Cézanne und Hodler" című munkája. Ez utóbbi mint írja „világnézeti összefoglalást ad Picasso munkásságáról". MoholyNagy László: Az anyagtól az építészetig, i. m. 75. 23 Gleizes, A.: A kubizmus, i. m. 33. kép kísérőszövege 24 Moholy-Nagy László: Az anyagtól az építészetig, i. m. 75. 25 i. m. 93. 26 Moholy-Nagy László: Az anyagtól az építészetig, i. m. 86. 883