A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PIRINT Andrea: Moholy-Nagy László és a kubizmus

/. kép. Kompozíció 8. (HOMltsz. P..77.280.) haláláig. Művészete az emigrációban rohamos gyorsasággal alakul át. Tevékenységi köre kibővül; festészete a non-figurativitásba torkollik. Az itthon még csak szárnyait próbál­gató müvészjelölt hamarosan a nemzetközi avantgárdé élvonalába kerül, amelynek nem­csak tevékeny részese, de alakítója, kulcsfigurája is. A két festmény eredetiségének eldöntéséhez az életmű vizsgálandó periódusa az emigráció első két éve. Az az intervallum, amelyet a hazai figurativitás és az 1922-ben megjelenő, majd Moholy-Nagy festészetét mindvégig meghatározó geometrikus abszt­rakció fog közre. Ez a periódus Berlinhez kötődik, amely város ez időben a nemzetközi avantgárdé „gyűjtőmedencéje", ahol különböző nációjú művészek és különböző művé­szeti áramlatok találkoznak. A művészeti élet meghatározó „irányzatait" itt és ekkor az expresszionizmus, a dadaizmus és a beszivárgó orosz konstruktivizmus jelentik, de meg­fordultak itt a holland De Stijl tagjai is. Moholy-Nagyra - expresszionista-kubista beál­lítottságú művészként - az utóbbi két izmus hat újdonságként; elsőként a dada. Ez a hatás képzőművészetében egy időre számottevő, szellemi téren azonban nem érinti meg. Mo­holy-Nagy a dada szellem nélkül használja a dada motívumvilágát; az irónia, a társada­lomkritikai attitűd hiányzik szándékából. A dadaizmus, akárcsak Berlin ipari civilizációja és részint az orosz konstruktivizmus a technika oldaláról hat rá. 878

Next

/
Oldalképek
Tartalom