A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

KÖZÉP- ÉS KORA ÚJKORI TELEPÜLÉSRÉSZLET MOHI MEZŐVÁROS BELTERÜLETÉNEK PEREMÉN (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról) TOMKA GÁBOR A lelőhely A tervezett M-3-as autópálya miskolci bekötőútja (M-30) keresztülhalad az elpusztult Mohi mezőváros területén. Az 1995. áprilisában megkezdett leletmentést Pusztai Tamás vezette, a feltárásba bekapcsolódott az ELTE Középkori és Kora újkori Régészeti Tanszéke dr. Laszlovszky József vezetésével.

1 A tervezett autóút és a 35. számú főútvonal csomópontját a délkelet-északnyugat irányú kiemelkedésen elterülő településmagtól távolabb, ettől kb. 350 m-re délkeletre építik meg (Pusztai 1997, 47, 2. kép). E terület több módszerrel végrehajtott prospekciója (Pusztai 1997, 35-39) során bebizonyosodott, hogy itt is várhatók régészeti jelenségek. Esetünkben információban leggazdagabbnak az intenzív terepbejárás mutatkozott. A terepbejáráson gyűjtött értékelhető kerámiatöredékek szinte kivétel nélkül a XVI-XVII. századra keltezhetők. A felszíni kerámiasűrűség 0,02-4,36 db/m

2 között váltakozott, a jellemző érték 0,3 db/m

2 körül volt (A részletes adatokat 1. Pusztai 1997, 52, 7. kép.). Az alacsony leletsűrűség már a feltárást megelőzően is utalt arra, hogy a területet nem használták intenzíven. A lokális sűrűsödések, melyeket a kisebb kiemelkedéseken találtunk, szórtabb települési struktúrát sejtetnek (1. Pusztai 1997, 47, 2. kép és 53, 8. kép). Mivel a rendelkezésre álló erőforrásokat a település központi részére kívántuk koncentrálni, a területen a felszíni gyűjtés eredményeire támaszkodva egy 750 m

2-es (IV. számú munkahely) (1. kép) és egy 3200 m

2-es felületet (I. számú munkahely) (2. kép, vö. Pusztai 1997, 54, 9. kép) nyitottunk. Mindkét munkahelyen az égtájak szerint tájolt, 100 x 100 m-es, római számokkal jelölt szelvények 10 x 10 m-es, arab számmal jelölt négyzeteivel dolgoztunk. A stratigráfiai egységek számozása „s" betűvel jelzett számokkal történt. A jelentősebbnek ítélt objektumok stratigráfiai egységeit „o" betűvel jelzett objektumszámokkal fogtuk össze. IV. számú munkahely (1. kép) A munkahely az építendő csomópont szélét követve elnyújtott háromszög alakú. Az északi négyzetsorból (1/46-50) a kevés régészetileg értékelhető jelenség miatt csak kettőt (I/46-I/47) tártunk fel. A középső négyzetsor (I/56-I/60) legnyugatibb négyzetének csak északi felét tártuk fel, ugyanis a nyomvonalon kívül nem áshattunk. A déli négyzetsorból mindössze a legkeletibb négyzetet (1/70) kutathattuk. A területet igen mélyen szántották, s bár kézi erővel bontottuk, a bolygatott felső 50-60 cm-ben régészeti jelenségeket nem tudtunk megfigyelni. A szántás a teljes kultúrréteget tönkretette, így a 1 Az ásatás vezetőinek köszönetet mondok az M-30/41. lh. I. és IV. munkahelye közlési jogának átengedéséért. A leletmentés eredménye a munkában részt vett valamennyi munkatárs közös érdeme. Az ásatás irányításában is részt vett Kulcsár Mihály, Fischl Klára, a rajzokat az OTKA (F023432) anyagi támogatásával Kalászdi György és Víghné Takács Mária készítette. 417