A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
RÉMIÁS Tibor: Nemes királyi csizmadiacéh Szepes mezővárosában – Különös tekintettel 19. századi vagyoni helyzetére, kapcsolatrendszerére és adakozókészségére
Szepsi csizmadiák vásáros helyei A vásáros helyek vagy áruló helyek fontosságát a céh vagyonleltárainak áttanulmányozása során is tapasztalhattuk, hisz az ilyen vonatkozású megállapodásokat vagy külön tételként egyenként feltüntették, mint pl. 1839-ben a gönczi, a tokaji, az eperjesi, a szikszói, a gálszécsi, a jászóbányai vagy a tornai áruló helyekről szóló leveleket, vagy együtt kezelve, külön „skatujázva" bármikor könnyen hozzáférhetővé tették, féltve őrizték, ahogy ezt érzékeltettük pl. 1855-ben a „14 vásári hellyről szólló jegyzékek" vagy a társulati leltárak bejegyzéseiből. Könnyű belátni, hogy bármelyik céhnek, így a szepsi csizmadiáknak is a napi megélhetéshez, az alapanyagok megvásárlásához és az amortizálódott munkaeszközök pótlásához elengedhetetlenül fontos, mondhatnók létfeltétel volt a vásárokon történő megjelenés, jó áruló helyek megszerzése és azokon minél aktívabb részvétel. A szepsi csizmadiacéh 19. századi történetét nyomon követve, egyértelműen kirajzolódik a céh vezetésének szisztematikus vásározási stratégiája. Pénzt és időt soha sem sajnálva személyesen (követek útján) vagy levélben tudakolták meg elsősorban az Abaúj vm.-i, de ezzel párhuzamosan már a korai időszakoktól a szomszéd vármegyék (Torna, Borsod, Zemplén, Sáros, Szepes, sőt még Gömör) mezővárosainak vásártartási idejét, és ennek birtokában idejekorán lekötötték a legjobbnak vélt áruló helyeket. Egy-egy jó vásáros hely megszerzésének sikerén felbuzdulva, a szepsi csizmadiacéh vezetése a 19. század folyamán a biztos és hosszú távra lekötött áruló helyek hálózatának kiépítésén fáradozott. így jött létre már a 19. sz. közepére Abaúj vm.-ben az a kb. 10, de a szomszédos vm.-ékben is az a kb. 8-10 biztos áruló hely, ahol rendszeresen és bizton megtalálhatták a szepsi csizmadiák portékáit. Az áttanulmányozott forrásokból jól kirajzolódik a szepsi csizmadiák „kirajzási", „kisugárzási" területe, amely - a későbbiekben mindezt részleteiben is látni fogjuk a segédek születési helyének elemzésekor szinte megegyezik a szepsi csizmadiacéhnél tanulóéveiket töltő segédek elszármazási helyeivel. Mindezek tudatában lássuk, hogy melyek azok a Szepsi Tájházban őrzött forrásokból kimutatható mezővárosok, ahol a szepsi csizmadiák úgymond törzsvendégek voltak. Abaúj vm.-ben: Alsó Mecenzéf, Jászó, Kassa, Enyicke, Nagy-Ida, Gönc, Forró, Szikszó, Felső Vadász, no és persze Szepsi. A szomszédos vármegyékben : Torna (Torna vm.) Szendrő (Borsod vm.), Tállya, Tokaj, Bodrogkeresztúr, Sátoraljaújhely, Gál-Szécs, Nagy-Mihály (valamennyi Zemplén vm.), Eperjes (Sáros vm.) és Rozsnyó (Gömör vm.). Végigkutatva a céh jegyzőkönyveinek 19. századi „Kiadás" részeit, fontos bejegyzésekre bukkantunk a tekintetben, hogy vásárok megtudásáért (elsősorban posta útján) milyen összegeket fizettek ki. Persze, itt bennünket nem az általában 0.20 frt.-nyi postaköltség összege érdekelt, hanem hogy hol és milyen napi vásárok keltették fel a szepsi csizmadiák érdeklődését. E vonatkozásban tallózzunk a jegyzőkönyvi bejegyzések között 14 : „Gál Szécsi Szt. Mihályi, Gergelyi, Mária Magdolna, Zsófia vásár", „Tállyai vásár hely kiigazítása", „Keresztúri Bertalani vásár árendátorának", „az Újhelyi Virági vásárhelyen ", „aforrai vásár áruló hely megtudásáért", „enyitzkei Tamási, Eszteri, vásár áruló hely megtudásáért", „a szikszai Kis asszonyi vásár hely megvétele", „a Nagyidai Orbáni, fekete vasárnapi, Andrási vásár megtudakolása ", „az eperjesi hely kiigazolásáért", „Tokajban a Demeteri áruló hely miatt", „a Gönczi Szt. Páli, oloiziusi, cseresnyési vásár", „Karátsony előtti Drinai vásár", „a szepsi vásárhely kikavitsolása", „a vadászi vásárhely", „Kassán az Erzsébeti, a májusi hely kiigazolásáért", „Tornai vásárhely kiigazolásáért", „a Szepsi Margiti, Mátyás, Húsvéti, Pünkösdi, Mindszenti, Karácsonyi vásár", „a 14 Követjük a szöveghű bejegyzéseket a helynevek és a személynevek írásánál is. 627
