A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében

sét követte. Erre érvként azonban ma még csupán szabályos alaprajzi elrendezése hozható fel, továbbá az a megfigyelés, amelyet az ásatások leírásánál már említett konyha falkutatása során tehettünk. Ott ugyanis megfigyelhettük, hogy a boltozat későbbi a Lorántffy-szárny nyugati végfalánál, sőt annak északnyugati sarkát kissé le is „nyesték" a konyha megépítésekor. Épp a konyha régészeti vizsgálatával kezdődött meg a palotaszárnyak, elsőként a nyugati szárny beható régészeti vizsgálata, eddig sor került annak emelete, sőt az északi szárny egykori udvari homlokzata feltárására is. Mivel a kutatás alapvetően a vár építészeti felújításának üteméhez igazodik, az eddigi eredmények még közel sem véglegesek. Az azonban igen valószínű, hogy a két utóbb említett lakószárny ugyanabban az időben épült hozzá az addig csak védelmi szerepet betöltő, s magjában a Vörös-toronyéhoz hasonló védőfolyosót rejtő bástyás falhoz, amely a „belső várat" a fallal körülvett várostól elválasztotta. Hogy azonban ez pontosan mikor történt, még nem tudjuk, s bár feltártuk a legkorábbi ablakok és födémek rendszerét is, még további kutatások szükségesek ahhoz, hogy a térelrendezés minden elemét megrajzolhassuk. Az utóbbi megállapítás vonatkozik természetesen a keleti szárnyra is, míg a jelenleg vendégszobáknak helyt adó déli szárnyat már bizonyára csak utódaink fogják minden részletében megismerni. Áttekintésünk végére érve, kíséreljük meg röviden összefoglalni az eddigi régészeti kutatások eredményeit. Talán a legfontosabb ezek közül a Vörös-torony építési ideje. Mir láttuk, munkánk erre vonatkozóan mindenekelőtt annyiban eredményezett egzakt adí it, hogy kiderült, a torony építésénél máshonnan származó késő gótikus és kora reneszánsz épületfaragványokat építőanyagként használtak fel, illetve, hogy az alsó szintek ablak- és ajtókeretei a torony építésével egyidősek. Mivel az utóbbiakon egyetlen felirat vagy címer sem található s a számos kőfaragójegy korhatározásra aligha alkalmas - Divald Kornél ugyan látni vélte az északi kapuzaton a Perényi-címereket

36 -, az épület datálása részben a kőfaragványok datálásának függvénye. Az mindenesetre kizárható, hogy egy hosszan elnyúló - még a Pálócziak idején elkezdett és Perényi Péter alatt befejezett - építkezésről lenne szó, az eredeti helyükön ránk maradt faragványok ennél sokkal egységesebbek, azonos kőfaragókörről tanúskodnak, sőt az első és második építési fázisban a falakba beépített darabok is szoros stiláris kapcsolatban állnak egymással. S bár az eddigi művészettörténeti elemzések inkább jóval a Perényi Péter-féle építkezések kezdeteként ismert 1534 utánra, mint egy azt megelőző időre helyezték a torony faragványait, azok elvileg még lehetnének akár valamivel 1526 előttiek is, hisz kapcsolatuk a Jagelló-kori magyar reneszánsszal aligha tagadható. Sokkal korábbi voltukat ugyanakkor az építőanyagként másodlagosan felhasznált kőelemek zárják ki. Ez utóbbi fejtegetés azonban csupán módszertani szempontból bír jelentőséggel. A torony ugyanis - mint említettük - egy koncepció részeként, együtt épült a hozzá csatlakozó vár(os)fallal. Erről viszont tudjuk, hogy építését 1534-ben kezdte meg Perényi Péter s befejezésének 154l-es évszámát a ma is álló Vízi-kapu ma már lepusztult építési felirata őrizte meg. Ezt a tényt még akkor sem vonhatjuk kétségbe, ha mai szemmel értelmetlennek tűnik az alsó folyosó lőréssora, hisz épp ezek a védelmi berendezések igazolják azt, hogy Perényi Péter egy hatalmas, saját korában példa nélkül álló bástyás erődépítkezés részeként emeltette itt új rezidenciáját, mely utóbbira ugyancsak nem ismerünk hazai példát. Feltételezzük, nem is magyarországi példaképeket kívánt utánozni, hanem az általa személyesen is jól ismert Lengyel Királyság hasonló „toronypalotáit", köztük leginkább talán a Zsigmond király által 1512-19 között Piotrkowie-ban emelt ha36 L. a 3. jegyzetben i. m. 388