A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

HECKENAST Gusztáv: II. Rákóczi Ferenc udvari tanácsa

szággyűlés a nemesi rendből szenátorrá választott a három felekezetből, arányosan. (Közülük öten voltak az Udvari Tanács consiliariusai). Ha egymás mellé állítjuk az Udvari Tanács consiliariusainak most megállapított és a köznemes szenátorok mindig is ismert listáját, azt látjuk, hogy társadalmi hátterük azonos: a vármegyei nemesség vezető rétegét képviselik, döntő súllyal az ország akkori „közepét", Zólyomtól Zemplénig. Az egyes személyek politikai múltjában viszont jellemző különbséget figyelhetünk meg: az Udvari Tanácsban természetszerűleg elsősorban korán csatlakozottakat találunk, kirí közülük a kurucok elől Eperjesre húzódott Galambos vagy a frissen átállt Brenner, a szenátorok között viszont egész csoportot alkotnak azok, akik a császári katonaság védelme alá húzódtak a szabadságharc elől: Galambos, Gyürky, Kálmánczay, Soós, hogy csak a köznemeseknél maradjunk; mintha csak azt akarta volna hangsúlyozni a fejedelem, hogy számára nem érdekes, ki mikor csatlakozott hozzá. Ugyanezt figyelhetjük meg a főrendi szenátoroknál (Barkóczy, Csáky, Klobusiczky) is. A hadseregszervező Rákóczi teljesítményét Markó Árpád méltatta,

52 a külpolitikus Rákóczi koncepcióit Köpeczi Béla vizsgálta meg,

53 azt hiszem itt az ideje, hogy a belpolitikus fejedelemről is szóljunk. Az Udvari Tanács, és amit átmentett belőle a Szenátusba, arról tanúskodik, hogy a breznai megállapodás Esze Tamással

54 nem kivételes aktus volt. A fejedelem érezte a társadalmat, kihasználta a kínálkozó lehetőségeket, de alakította is őket. Jó fejedelem volt, a siker nem tőle függött. RÖVIDÍTÉSEK MOL: Magyar Országos Levéltár OSzK Kt: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára 52 Markó A. 1934. 53 Köpeczi B. 1966. 54 Esze T. 1954. 567