A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RINGER Árpád: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepe a magyarországi régibb kőkor kutatásban

MISKOLC ÉS BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE SZEREPE A MAGYARORSZÁGI RÉGIBB KŐKOR KUTATÁSBAN RINGER ÁRPÁD A BÁRSONY-HÁZI SZAKÓCÁK, A MISKOLCI MÚZEUM ALAPÍTÁSA ÉS A SZELETA-BARLANG RÉGÉSZETI FELFEDEZÉSE Miskolc egyik - kevéssé ismert - tudománytörténeti nevezetessége, hogy 1891 és 1906 között a városban és a szomszédos Bükk-vidéken bontakozott ki régészetünknek és őstörténet-tudományunknak a történelem kezdeteivel, az ős- és átmeneti kőkorral, vagy másként a régibb kőkorral foglalkozó területe. A tudományhistória e hosszú, de napjainkból visszatekintve végeredményében rendkívül gyümölcsöző másfél évtizede egy 189l-es felfedezéssel vette kezdetét. Az év augusztusában Bársony János miskolci ügyvéd házának alapozásakor - a mai Kálvin János u. 2-4. sz. alatti épületről van szó - a munkások három jellegzetes kovakő szerszámra, ún. szakócára bukkantak. Az ügyvéd, aki maga is felismerte e régészeti emlékek jelentőségét, 1892. december 26-án különleges karácsonyi ajándékképpen Herman Ottónak (1. kép) adta át feldolgozásra a legtetszetősebben megmunkált darabot (2. kép). A másik kettőből az egyiket magánál tartotta, a harmadikat pedig Széli Farkasnak, Debrecen város táblabírájának ajándékozta (3. kép). Herman, a sokoldalú és nagy tudású polihisztor azonnal átlátta a Bársony-féle leletek jelentőségét. Perdöntő értéküeknek ítélte ezeket abban a vitában, amely immár 1862-től folyt a magyar tudományos fórumokon a hazai föld ősemberének létezéséről: „ Csak egy pillantásba került, hogy a kezemben lévő, rendkívül jellemző darabban egy Magyarország őskorára nézve, mondhatni, korszakot alkotó történelem előtti régiségtípust ismerjek föl, mely semmiben sem enged a híres Somme-völgy kőszakócáinak. Ennek az első darabnak a formája egészben hegyesen mandula alakú, és azonos azzal, amelyet Mortillet a francia lelőhelyről 'Chelles' típusnak nevezett el." - így hangzott Herman határozott, s mitagadás, az úttörő kutatók nem kis bátorságáról tanúskodó megállapítása.

1 1892 szilveszterét és az új esztendő első néhány hetét - sok más egyéb tennivalója mellett - lázas anyaggyűjtéssel és a felfedezésről szóló előadások szövegének megfogalmazásával tölthette el Herman. Kiindulópontja Sir John Lubbock őstörténeti alapműve lehetett, amely 1876-ban a Természettudományi Társulat gondozásában „Történelem előtti idők" címen magyarul is megjelent. E műben található remek kőeszköz ábrák alapján juthatott el Herman a fent idézett megállapításához, vagyis hogy a Bársony-féle szakócák az őskőkor elejéről származnak. 1 Herman, 1893. 12. 7