A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KALICZ Nándor: A késő rézkori Báden kultúra temetője Mezőcsát-Hörcsögösön és Tiszavasvári-Gyepároson

sírból származik: - Kis tálka, fordított csonka kúp alakú alsó résszel és ívelten csatlakozó felső résszel. Négy kis hengeres lábon áll. Vízszintes nyílású szalagfüle fölött a perem kissé csúcsosan felemelkedik. Az alsó és felső rész találkozásánál, a fül tövének magasságában benyomott pontok sora fut körbe, mely az edény alja felé is megismétlődik. A köztük levő teret bekarcolt hálóminta tölti ki. Szürkésbarna, kiegészített. M. 8,2 cm, pá. 10,2 cm. Ltsz. 77.43.42. (15. kép 7). Az emberi temetkezéseken kívül találtunk egy állattemetkezést is, az 1960-ban a körszelethez kijelölt kutatóárokban (3. kép). - Allattemetkezés. Ovális sírgödörben bal oldalán fekvő sertés zsugorított csontváza (8. kép 3, 10. kép, jobbra lent). A sír mélysége 85 cm. Irányítása Ny-K. Lelete nem volt. Feltehetően állattemetkezésből származhatott az az állatkoponya-töredék, amely a halom északnyugati negyedében került felszínre 1962-ben és a halom létesítésekor pusztíthatták el a temetkezést. így kerülhetett a koponya a halom felhordott részére (3. kép). 1961-ben találtuk a halom alatt a legérdekesebb leletet, egy durva hasáb alakú kősztélét (3. kép). A halom központjától 12 m-re nyugatra, a mai felszín alatt 44 cm mélyen bukkantunk az álló helyzetben elásott hatalmas kősztélére (4. kép 2-3). A sztélé számára egy csaknem szabályos kerek, 85x75 cm átmérőjű hengeres gödröt ástak és abba állították a követ, amelyre nem teljesen függőleges állapotban bukkantunk, hanem észak felé, kb. 30 fokkal megbillent, úgy, hogy a teteje, a 150 cm mélyen megfigyelt gödör széléhez képest 50 cm-re hajolt el. A sztélé számára ásott gödör alját a mai felszín alatt 210 cm mélyen találtuk meg a homokban. Ennek alapján feltételezhető, hogy úgy helyezték a sztélét a mélyre ásott gödörbe, hogy vagy teljesen el volt temetve, vagy csak a felső rész teteje látszott ki a földből. A sztélé durván négy oldalú lekerekített hasáb alakú, melynek felső része a legszélesebb, és ott feltehetően lényegében a természetes alakját tartották meg, itt szélessége mintegy 55 cm, vastagsága pedig kb. 25 cm. 140 cm-ig lefelé alig keskenyedik a sztélé, majd itt hirtelen összeszűkül. Az egyik széles, lapos oldala teljes egészében egysíkúra van csiszolva, a másik hasonló oldalán az eredeti kialakult felszín nyomai észlelhetők, s csak alul látszanak valamiféle durva megmunkálás nyomai. A kő teljes magassága 175 cm. Anyaga kvarcosodott homokkő. Színe vörösesbarna. Nincs leltározva, az MTA Régészet Intézet őrzi (5. kép la-b). Mivel Mezőcsát az Alföld területén fekszik, ahol kő természetes állapotban nem található, ezért a sztélé származási helyéül a Bükk hegységet tételezhetjük fel, ahol legközelebb is 20-25 km távolságra kellet menni, hogy ilyen követ találjanak. Az pedig külön kérdést vet fel, hogy miként juttatták a több száz kg-os követ olyan nagy távolságra, mint Mezőcsát déli határa. A sztélétől 3,5 m-re északkeletre is rábukkantunk egy hasonló anyagú kőre, amely azonban jóval kisebb volt és nem rendelkezett szabályos alakkal (3. kép). Felső részét a felszín alatt 85 cm mélyen találtuk meg, alja 125 cm mélyen feküdt. Legnagyobb átmérője 55 cm volt. Nem tudjuk, hogy ennek a kisebb kőnek a sztéléhez milyen kapcsolata lehetett. Azonban jelenléte ennek sem véletlenszerű. Ezt a követ nem őriztük meg. A halomban nem találtuk meg a kurgánokra jellemző központi temetkezést, illetve temetkezéseket. Amennyiben volt ilyen, akkor azt a háromszögelési pont létesítésével elpusztították vagy megbolygatták. Ezt azonban nem lehetett megállapítani, mert nem közelíthettük meg a magassági pont közvetlen környezetét. Valószínű, hogy a halom a kis kurgánok körébe tartozott és még hiányzott a többszöri beletemetkezés, ami által elérhette volna a nagy halmok kiterjedését és magasságát. Az erózió által még inkább csökkent a magassága. Azonban, mivel a kurgán a Hörcsögös dombvonulat végén he68