A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
KÁRPÁTI László: Az egykori abaújszolnoki görög katolikus fatemplom Myskovszky Viktor rajzain és az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján (1876,1877)
3. kép. Az abaújszolnoki Keresztelő Szent János templom alaprajzának rekonstrukciós vázlata - 1988. (A szerző rajza) A szolnoki cerkó (ruszin templom) a Kárpátok vidékének legreprezentatívabb népi építészeti anyagából, a keleti szertartású fatemplomok nagy tipológiai változatosságot mutató csoportjából való. Ismereteink szerint ez a templom volt a csoport legdélibb „darabja", amelyről még fogalmat alkothatunk. Határainkon túl még számos fatemplom áll. A téma kiváló lengyel kutatója, R. Brykowski meglepő statisztikát tár elénk. Hozzávetőleges felmérései szerint a mai Románia területén közel 800, a Kárpátok karéjában élő ukrán népcsoportok (lemkók, bojkók, huculok) falvaiban mintegy másfélszáz fatemplom áll napjainkban is. Ez a statisztika a hatalmas pusztulásról is tanúskodik. A gyúlékony faépületek tömege semmisült meg még a két világháborúban is. A magyarországi ruszinok cerkói még a 18. század közepén is fából épültek. Az első adatok, amelyekből képet alkothatunk fatemplomaink számáról, valamint a fa- és kőtemplomok arányáról, Olsavszky Mihály munkácsi püspök 1738 és 1750/1751. évi összeírásából származnak. A püspök leírja, hogy a munkácsi uradalom 21 paróchiája közül húszban állott fatemplom, sőt a maga idejében még a püspöki székhelyen, Munkácson is fából ácsolt unitus-templom állt. Mihály Mánuel faluról falura bejárta egyházmegyéjét, megállapította, hogy Zemplén, Sáros, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Máramaros, Bereg és Ung megyékben lévő és egyházmegyéjéhez tartozó 841 templom közül mindössze 41 épült kőből, tehát a 18. század derekán a munkácsi püspökség területén 800 fatemplom állott. Ugyanitt állapotukról megjegyzi, hogy a fentiek közül közel száz már akkor roskadozófélben volt. Számunkra Olsavszky egyházlátogatásának eredményei azért is fontosak, mert egyúttal megjegyzéseiben magyarázatokat is ad a templomok nagy számára. Leírta, hogy a ruszinok mihelyt valahol le akarnak telepedni, először is papot és templomot kérnek földesuruktól. 9 Hodinka Antal megállapításait napjaink történeti kutatásai is megerősítik, amikor a fenti tényt a migráció egyik jellegzetes mozzanataként rögzíti. 10 9 Hodinka A., 1909. ti. „...ha ezt megkapja, nincs az a vadon termő erdő, melyet kiirtva, talaját munkájával termőfőddé ne változtassa át." 10 Udvari I., Adalékok Rudabányácska és Bodzásújlak településtörténetéhez (kézirat). 679
