A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KOVÁTS Dániel: Zempléni Kazinczy-ünnepek 1859-ben

Matolay szerint: „A Széphalmon megjelent közönség számát 4000-nél többre, s talán jóval többre is tehetjük, kik közt sok lelkes szép hölgy, továbbá a rang, osztály különbsége nélkül ur és pór, gazdag és szegény, közel s messze vidékről egyaránt itt volt, osztozni a honfiúi hála s kegyeletben, a honszeretetben s lelkesedésben. Az idő kedvezett, mert mintha a honfi-szivek s keblek melege idézte volna elő a lanyha időt, s a figyelem, melylyel minden ott kiejtett szót lesénk, a teljes szélcsendet; még a sürü köd is, mely tegnap egész napon tartott, magasabbra szállt fel, ma csupán hegyeinket boritván el szemeink előtt, ez is azonban talán csak azért volt igy, mert megirta Szemere Miklósunk előre: »Miért borongasz, bérezek legdicsőbbje?«" Nem találkoztunk a patakihoz, miskolcihoz hasonló kiadvánnyal, amely a széphalmi és az újhelyi ünnepség beszédeit, költeményeit tartalmazná, holott tudunk arról, hogy Csáky Tivadar gróf tervezte a kiadást, s 1860 januárjában Matolay Etelén keresztül, március 12-én pedig közvetlenül kérte Erdélyitől széphalmi beszédjének és újhelyi tósztjának szövegét.

55 Sátoraljaújhelybe is eljutott viszont az a fővárosi kezdeményezés, amelynek célja közadakozásból egy Kazinczy-alapítvány létrehozása. Dessewffy Emil már 1859. november 9-én kelt levelében kérte Erdélyi János támogatását ezzel a levéllel: „Kazinczy Ferencz születésének százados ünnepét megültük. Ennek végével keletkezett a gondolat, az elhunytnak nemzetiségünk és irodalmunk diszére és javára tett érdemeinek emlékét maradandóvá tenni. Ez hozzá és hozzánk méltóbban nem történhetik, mint ha Kazinczy Ferencz azon utódai, kik szegénységgel küszködnek, többen közülök zsenge korúak, és teljes hiányában vannak azon eszközöknek, melyekből növeltetésök költségeit fedezni lehetne, - felsegittetnek; egyszersmind Széphalom, hol ő a nemzetért fáradozott, kimúlt és hamvad, idegen kézből megmentve, biztosittatik ezen eset megújulása ellen, és fennáll, mint a nemzet hálájának emléke. E célra nyittatott meg itt Pesten az aláírás. Az első aláírók Deák Ferencz, b. Eötvös József, b. Kemény Zsigmond, Kazinczy Gábor, Ürményi József urakat és alulirtat kérték fel ezen ügy vezetésére és a szükséges intézkedésekre. Minden körülményeket ismerve meggyőződtünk, hogy siker koronázhatja a szándékot, és a gondolat tetté válhatik, ha országszerte visszhangra és pártolásra talál. Ezen reményben, s az emiitettek által erre felkérve, fordulok hazafiúi ismert buzgóságához, és vagyok bátor egy aláírási ivet ide zárni."

56 Tóth Lőrinc akadémiai pénztárnokhoz kérték az összegyűlt pénzt. A sátoraljaújhelyi együttlét idején - mint ahogyan tették azt Pesten októberben, s vidéken is igen sokfelé - megindult a gyűjtés a Kazinczy-alapra. Ilyen szövegű ív járt kézről kézre: „Azon célból, hogy Kazinczy Ferencz nemzetiségünk és irodalmunk emelésére tett érdemeinek emléke maradandó legyen, hogy utódai közül azok, kik szegénységgel küszködtek, felsegíttessenek, és hogy Széphalom, hol fáradozott és hamvad, idegen kéztől megmentetve, biztositassék ezen eset megújulása ellen, s fennálljon mint a nemzet hálájának emléke, aláirtuk; az 1859ik évi December 30-án S.aujhelyben tartott Kazinczy lakoma alkalmával." A nagyobb adományok, amelyek az Akadémián megőrzött újhelyi íven szerepelnek: Gr. Károlyi Edmund 100 frt, Báró Sennyey Pál 100 fit, Andrássy Gyula 100 frt, Gr. Andrássy Manó 50 frt, az Erdőbényei izraelita közösség részéről Oláh József megbizott 120 frt. A hevenyészett összegezés szerint összegyűlt: 855 frt 22 kr. 7 55 Erdélyi János 1962. 571. 56 Erdélyi János 1962. 242-243. 57 Hegedűs Zoltán 1930. 47. 669