A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JACZKÓ Zsolt: A hadseregállítás kezdeti nehézségei Zemplén vármegyében 1848 tavaszán

megyei főszolgabíró (Füleky György) sietteti az összeírások végrehajtását. Az összeírt egyének száma és az összeírás időpontja a tokaji kerület településeiben a következő volt: Tállya 366 (júl. 16.) B.-keresztúr 107 Qún. 10.) Tarcal 356 Qún. 14.) Tokaj 329 Qún. 28.) Mád 303 (nincs adat) Kisfalud 69 (jún. 7.) Zombor 60 Qún. 6.) Rátka 106 (jún. 8.) Tokajban az összeírást a tanács hajtotta végre. Vannak adatok a foglalkozás szerinti megoszlásról Tokajban. Összesen: 329, kapás 40; marhásgazda 44; mesterember 96; halász 13; értelmiség 22 stb.

17 Az összeírások végén található egy végzés, amelyből képet kapunk a nemzetőrség tisztjeinek megválasztásáról és a felesketésről. Néhány nagy hangú rendbontó itt is akadt. A tokaji nemzetőrök felesketése és tisztjeinek megválasztása a tanács befolyása és ellenőrzése nélkül történt. „A tisztek mindenféle összecsoportozott néptömeg belelármázása és civakodása mellett, többeknek közbe tett óvások ellenére az esküvés alatt főkapitánynak választott egyén vezérlete alatt választotta meg." Állítólag 78 egyén fel sem esküdött. Ezt a végzést Pranner Antal királyi ügyvéd jegyezte, aki a jegyzői tollvitellel volt megbízva. Alatta azonban július 17-i keltezéssel megtalálható 7 tanácsnoknak az a kinyilatkoztatása, hogy ezt a végzést előttük soha fel nem olvasták, s minthogy még a tartalmát sem közölték velük, ellene óvást tesznek. Mert, mint írják, nemzetőrségük felesküvése és tisztválasztása ellenkezőleg, a legdíszesebb rendben és a legformaszerübb ünnepélyek megtartása mellett történt. Az általános örömet és a csendet csak három „ügyvédi egyéniség" óvástétele zavarta meg, akik egy Kolos János nevű egyént „a nemzetőrség rokonszenvébe beerőszakolni igyekeztek tiszti rangfokozatba." Ez nem volt lehetséges, mivel a rendelet szerint ítélet következtében büntetést szenvedett egyént nemzetőrnek sem lehet felvenni, nemhogy tisztnek.

18 Kolos János már volt büntetve. Mivel tervüket nem tudták keresztülvinni, megpróbálták a nemzetőrök felesketését meggátolni. Mindezek ellenére a tisztek megválasztásában csak a nemzetőrök vettek részt, s ezek magukat a nem nemzetőri egyénektől négyszögbe vont kardosvonal által különítették el és a tisztválasztás ideje alatt a legkisebb civakodás sem történt, csupán egyszer, amikor a nemzetőrök éppen felesküdni akartak - ennek megakadályozására - Kasza Endre ügyvéd, Kolos egyik pártfogója székre állva szónoklatot tartott és a nemzetőrséget „nem esküszünk" kiáltással maga ellen ingerelte. A nemzetőrök felháborodása olyan nagy volt, hogy Kaszát a székről lebuktatták. Az is hamis rágalom volt, hogy a tanácsnak nem volt befolyása választásokon, mert Gesztely Nagy József akkori főbíró kirendelte a tanács nagyszámú tagságát, s ezek nagy része meg is jelent a választásokon. Pl. a főbíró Dirinyi János, Csaus Imre, Track Károly, Szathmári István, Thuri Antal, Schaht József, Haizer Károly, Nagy Sándor, stb. A legérdekesebb az, hogy éppen az előbb ismertetett végzés aláírója, Pramer Antal maga volt, aki a nemzetőrök neveit felolvasta, mielőtt azok az esküt letették volna, és Nagy József főbíró jegyezte fel az esküt tett egyének neveit. A július 16-án tartott képviselőgyűlésen megállapították, hogy a Pramer Antal által írott végzés rágalom, s ezek után Bognár Ferenc új főbíró július 16-án továbbította az összeíráso17 T.M. Ad. 047. idevonatkozó kimutatásai, amelyekből megtudhatjuk kik voltak az első jelentkezők, a foglalkozás szerinti megoszlásról is képet kaphatunk. 18 A vonatkozó törvény úgy rendelkezett, hogy azok akik rablás, fosztogatás, csalás, hitszegés, gyújtogatás vagy gyilkosság miatt vannak büntetve, nemzetőrök nem lehetnek. Lásd: Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840-1849. Századok 129.2. 1995. 285-335. 654