A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

SPÓNER Péter: A miskolci csizmadiacéh története a megalakulástól a céh felszámolásáig (1667-1872)

Az első vizsgálódási szempont az árak változásának bemutatása a 18. század fo• - 56 lyaman: 1706 Frt. 1765 Frt. 1792 Frt. 1813 Frt. 1 pár karmazsin csizma férfinek 5.5.- 6.(mérettől függően) 1 pár sárga kordovány csizma 2,07-2,20 2,20 2,50 - 3 (mérettől függően) 3.-4.(mérettől függően, csak fekete) 1 pár asszonynak való karmazsin csizma 3,5 1 pár asszonynak való szattyán csizma 1,2 1,25 1,42 Tehénbőrből való öreg fekete csizma 1,50 1,31 1,25 2.-3.(mérettől függően) 10-12 esztendős gyereknek -,75 1 pár kordovány csizma (asszonynak, sárga vagy fekete) 2.- - 2,40 (színtől függően) 2,16 3.Az árszabások alapján a vizsgált száz év során majd minden árucikknél áremelkedést tapasztalunk, bár az emelkedés mértékében elég nagyok az eltérések. A kirívóan nagy áremelkedés oka elsősorban a divatban, ill. a divat változásával bekövetkező keresletnövekedéssel magyarázható. A csizma a 17. század végétől terjed el a társadalom szegényebb rétegeiben is, mely leginkább a viszonylag olcsó tehénbőrből készült csizmák árának jelentős növekedésével járt együtt. A drágább csizmák közül pedig a kordovánból készültek ára emelkedett az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben.

57 A limitációk arra is lehetőséget nyújtanak, hogy megfigyelhessük, a vargák és a csizmadiák versenyében az utóbbiak hogyan szorítják ki az előbbieket a piacról. 1706-ban a vargák termékeinek a felsorolásában még több lábbelitípust találunk sarut, szekernyét, bocskort - bár az igaz, hogy árszabásuk jelentősebb részét már ekkor sem az új lábbelik teszik ki, hanem a régiek javítása, ami nyilvánvalóan kevesebb bevételtjelentett.

58 Azonban az 1765-ös árszabásokban már csak a bocskort találjuk, a többi termék eltűnik. A 18. század közepétől a miskolci vargák legfőbb tevékenysége a bőrkikészítés lesz. Fő profiljuk a század közepétől a tehén- és az ökörbőr feldolgozása, ill. a csizmadiák számára talpbőr kikészítése. A lábbelipiacról teljesen kivonultak. Helyüket az ún. német vargák veszik át, akik az új divatterméket, a cipőt kezdik el gyártani és a 18. 56 BmL. IV. 501/e. 258/1793 ; IV. 501/g. 1770 ; IV. 501/c 1314/1813; Az 1706-os árszabást pedig BorovszkyS., 1909. 151. 57 Az árszabások is alátámasztják, hogy a 18. század végére a színes csizmák kimentek a divatból. 58 A két mesterség közötti különbséget az is jól mutatja, hogy amíg a csizmadiák legdrágább terméke 5.- forintba került, addig a vargák által készített saru és szekernye ára alig haladta meg az 1 forintot. 614